Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1927

II. P. Szathmáry Károly. Irta: Horváth Endre gimn. r. tanár

- 36 — mely azt mutatja, hogy sok tekinteteben eltérő felfogásra jutott s a gyakorlatban pedig egészen más utakon járt. Jósika az érdekes mesére fekteti a fősúlyt s mikor megrendítő és megindító jeleneteit elénk rajzolja, tulajdonképen stilizálja, gyakran eltor^ zítja a történetet. Az események végtelen sorából azt keresi ki, ami szörnyű és magasztos s ha nem talál a történetben ilyet, képzeletének raktárában mindig rendelkezésére áll egy-egy groteszk alak, vagy érzelmes hősszerelmes. Nála a történet legtöbbször csak keretül vagy háttérül szolgál a regényes elbeszéléshez s a történeti alakok csak a háttérben mozognak. Egészen mást látunk Szathmáry regényeiben, melyekben mindig a történet van túlsúlyban a mese anyaga felett s a fantáziának kevés dolga akad, mivel a történeti hüsiég elve kizárja annak szabad érvényesü'ési jogát. A különbség Jósika és Szathmáry regényirómódja között rögtön szemünkbe tűnik, ha két rokontárgyú regényüket, A rom titkai-t s A legszebb hercegnő-t futólag összehasonlítjuk. A rom titkainak főhőse — Czobor Elemér — midőn sok viszontagság után rokonaihoz hazatér, — a leghidegebb fogadtatásban részesül s azt kell tapasztalnia, hogy mindenki gyűlölettel néz rá s a legvakmerőbb szélhámosnak tartja. De nővére s nagybátyja közbenjárásával és segítségével végre is sikerül bebizonyítania személyének valódiságát. Remek e műben a szerelem fejlődésének festése. Ilma, Czobor Márk leánya eleinte határozott ellenszenvet érez a tolakodó idegen iránt, mely ellenszenv azonban attól a pillanattól kezdve, midőn Ilma észreveszi, hogy ő egy olyan emberrel áll szemben, ki őt magáért szereti, ki a valódi kincset nem a gazdag, nem a szép, nem az ünnepelt Czobor-leányban, hanem annak szivében gondolja fellelni, egy másik szenvedélybe, a legforróbb szerelembe csap át. Egy gyönyörűen színezett romantikus elbeszélés ez a mű, melynek egyedüli célja a gyönyörködtetés, nem pedig történeti ismeretek közlése. Egészen más Szathmáry idézett regénye. Ebben megint túlsók a történeti rész, ami sokat levon az elbeszélés érdekességéből. Mária Terézia korába vezet vissza bennünket az író, sorra járjuk a királyi termeket, megismerkedünk a magyar testőrökkel, a bécsi irodalmi és politikai élettel, mig végre megtudjuk, hogy a regény főtárgya voltaképpen Czobor József tragédiája, ki szerelemre gyúl Erzsébet főhercegnő iránt. Ugy érezzük, hogy a regény érdekessége sokat nyert volna, ha irója a sok történeti kitérés helyett a szerelem fejlődésének lélektani rajzát kisérlette volna meg. Ebből — sajnos — vajmi keveset találunk e regényben, helyette újra felcsendül a régi nóta, melyet már oly jól ismerünk, Czobor József megmenti a főhercegnő életét s idővel a hálából szerelem fejlődik. Itt nemcsak felesleges, de költőietlen a motiválás, inkább egyéb helyeken éli; volna vele Szathmáry, hol annak hiánya valóban pótolhatatlan.