Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1927

II. P. Szathmáry Károly. Irta: Horváth Endre gimn. r. tanár

— 28 — vezérjellemeire emlékeztetnek. Solymosi a jónak, nemesnek a megtestesí­tője, aki más-más néven Szathmáry összes regényeiben az első helyen sze­repel. A Sirály Herczeg Miklósa, A legszebb hercegnő Czoborja Solymosi­nak az ősei. Érdekes jellem az öreg Sárdy gróf, aki szívesen áldoz a haza oltárán, de ezen áldozatok értékét alábbszállítja erős conservativismusa, melynek következménye, hogy a demokratikus törekvések jogos voltát és korszerű­ségét nem ismeri el. Felfogása szerint a nép még nem ért meg szabadsága gyakorlására, éppen azért csak az örökváltságot tartja megengedhetőnek, de a teljes felszabadítást ellenzi. Mellette áll fia, ki már az új eszmék lelkes bajnoka. Mint Solymosinak, úgy a két Sárdy grófnak is megtaláljuk rokonait Szathmáry regényalakjai közt. A Magyarhon fénykora idősb Újlakija és fia közt ugyanaz a viszony, melyet a Sárdy családban láttunk. Az öreg Ujlaky kegyetlenül deresre huzatja jobbágyait, ha nem tudják tartozásaikat megfi­zetni, fia azonban fájó szivvel nézi az idejemúlt elvek és felfogások érvénye­sítését s atyját azok módosítására kéri. Tovább mehetünk; Jósika: Várt leány várat nyer cimű regényében is megleljük a conservativ apa és fel­világosult fia elvei közt levő ellentét hangsúlyozását. Tahy Ferenc, Szom­szédvár és Stubica ura, a legnagyobb önkénnyel bánik jobbágyaival, kik fel is lázadnak ellene. Fia, Tahy István, nem osztja atyja felfogását, mely­nek érvényesítésétől a legrosszabbat várja. Demokratikus érzéseinek akkor adja legfényesebb tanújelét, mikor semmivel sem törődve egyedül szive sugallatát követve feleségül veszi az egyszerű származású Szűcs Margitot, a hires népvezér, Szűcs László eré­nyekben gazdag leányát. De térjünk vissza az öreg Sárdy grófhoz. Vizsgáljuk meg, hogy hon­nan vett adatokat Szathmáry e jellemrajzhoz? Nagy Iván 1 említést tesz Sárdy Zsigmondról és Józsefről, kik Alsó-Fejérmegyében tisztviselők voltak a negyvenes években. Józsefet 1848-ban az oláhok több nemes birtokossal meggyilkolták. Bármily szűkszavú is e hiteles közlés, elégséges annak meg­állapítására, hogy Szathmáry történeti forrásból merített. Ez azonban sok­kal kevesebb, semhogy bennünket kielégítene, annál kevésbbé, mivel a regény olvasása közben mind világosabban kezd előttünk egy történeti alak kibontakozni, kinek Szathmáry a Sárdy nevet kölcsönözte. Gróf Majláth Jánosra gondolunk, kire Sárdynak majd minden vonása ráillik. Ő is conservativ elveket követett, mint Sárdy gróf, történeti tanulmányokat folytatott, a szabadságharc kitörésekor Németországba menekült, hol egy ideig meghasonlott kedéllyel élt, de nemsokára az élet nyomasztó terheitől megtörve leányával, Henriette-vel együtt a stahrembergi tóba ölte magát kevéssel azelőtt, hogy leányának gazdag vőlegénye megérkezett. Mind­1 Magyarország családai. X. 53.

Next

/
Oldalképek
Tartalom