Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1927

II. P. Szathmáry Károly. Irta: Horváth Endre gimn. r. tanár

— loll. P. Szathmáry Károly irói munkássága és közéleti tevékenysége. Milyen körülmények fejlesztették ki Szathmáry irói hajlamát? Az 50-es években általános az érdeklődés a nemzet múltja iránt; Szathmáry vonzalma a történet iránt; családi hagyomány ; szülőföldjének történelmi emlékei; Jósika regényei; az elnyomatás időszaka. Első szárnypróbálgatásai: történeti novellák. A Sirály. Samil. Wesselényi Miklós s A héber leány c. novellái. 1856. Szathmáry novellás esztendeje. Visszatér a regényhez: Erdély vészcsillaga. Magyarhon fénykora. Bethlen Miklós. Vetélytársak. Mármarosszigeten a Szigeti Albumot szerkeszti s a Vasárnapi Újságba is cikksorozatot ír. A következő évek regénytermései. Erdély irodalmi élete. Az ábrándozok. Bethlen Gábor ifjúsága. Történelmi tanulmányok. Tisza Kálmán Szathmáryt Pestre szólítja s megbízza a Hazánk c. lap szerkesztésével. 1869—78. a nagyatádi kerület országgyűlési képviselője. Folytatja történeti búvárlatait s regényírói munkásságát. Az ország sebei. Honboldogítók. A szabad szó vértanúi. Tudósok harca. Balassa Bálint. A legszebb hercegnő. A kiengesztelt átok. Szathmáry a közművelődés szolgálatában; a kisdedóvás ügyének lelkes bajnoka. P. Szathmáry Károly fiatalon, alig tizennyolc éves korában kezdette irodalmi működését az Öcsvay Ferenc szerkesztésében megjelenő Erdélyi Hiradó mellett. Ettől kezdve halála napjáig, negyven hosszú éven át hű és fáradhatatlan művelője volt a szépirodalomnak, lelkes, önzetlen bajnoka a közügynek s később tevékeny munkása a közművelődésnek. Közel 50 regény, 200 novella, számos tudományos dolgozat és sok-sok hirlapi cikk jelzi irói pályáját és hirdeti nagy munkaerejét. A tudományok és irodalom iránt való vonzalom családjában szinte hagyomány volt, de őt inkább hazájának lelkes szeretete, nemzeti multunknak áhítatos megbecsülése nevelte iróvá s a haza iránt tartozó szent köter lességet vélt leróni, midőn belső ösztönének engedve az irói pályára lépett. Teljesen átérezte a feladatok és kötelességek nagyságát, melyeket az irodalom munkása eleve magára vállal, nem lépett készületlenül arra a pályára, melyen élete végéig oly lángoló hazaszeretettel s oly ritka munkakedvvel igyekezett nemzete javára s annak haladására munkálkodni; vas szorgalommal s ernyedetlen kitartással tanult, olvasott, hogy alaposan megismerhesse nemzetének múltját, melyen rajongó tisztelettel csüngött. Pestre kerülve bújta a könyvtárakat s felkutatott és elolvasott minden munkát, mely a hazai történelemre vonatkozott s előtte még ismeretlen tényeket vagy adatokat tartalmazott. A történelmi mult iránt való érdeklődés általános volt az 50-es években. A szabadságharc szomorú befejezése után csüggedés szállotta meg a sziveket s reményért és biztatásért mindenki a mult felé fordult, a kiállott nagy csapások s nemzeti megpróbáltatások s a kivívott dicső győzelmek emlékein elmerengve a kétségbeesés borúját a jobb jövőbe vetett remény és bizalom derűje kezdte felváltani. írók, tudósok mind a mult történetének búvárlásába merültek s míg ezek annak hű képét igyekeztek az összegyűjtött adatok alapján megalkotni, addig amazok a költői ihlet melegével és kép-