Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1926

II. A klasszikus tanulmányok jelentősége a középiskolában. Székfoglaló értekezés. Irta Rab István gimnáziumi tanár

— Í6 — különbségekre. Ezért mondotta Fonnillée: minden latin tanóra logikai tanórá. És nagyon igazat mondott. A görög nyelv pedig rendkivül kifejlett hangtanával úgyszólván betetőzi a nyelvtan épületét, amennyiben a magánhangzók összeolvadásának, a mássalhangzók hasonulásának és elkülönülésének bemutatásával erős világításba helyezi a nyelv struktúráját. Az alkotó elemek áttekinthetősége valóságos diadalt ül a görög igehajlításban. A Tvaidev-dy-G-o-iiai alakban pl. egyszerre szemléli a tanuló a tövet, a cselekvés állapotát, nemét, idejét, számát, személyét a legtisztább világosságban. Általában a görög igehajiítás a komponensek figyelmes megkülönböztetésének és összerakásának képességében áll s fölnyitja a szemet a nyelvszerkezet helyes fölismerésére, beleoltja a tanulóba a szétszedő és összetevő, szóval elemező és ennélfogva tudományos szellemet s a tudományos készség alapjainak megvetéséhez nagyban hozzájárul. * De bármily nagy fontosságot tulajdonítsunk is a grammatikának elmeképzés tekintetében, mégsem tekinthetjük öncélú tanulmánynak, hanem kulcsnak a klasszikus irók olvasásához és ezáltal eszköznek a gimnázium másik nagy feladatának, az irodalmi képzésnek s ezzel kapcsolatban a jellem nemesítésének, az erkölcsi érzés kiművelésének szolgálatában. Mivel azonban a klasszikus tanulmányok legvehemensebb támadói sem vonták kétségbe soha, hogy az a formaérzék s az a szellemi tartalom, melyet az ókori irodalmakból nyerhet a velük foglalkozó, megbecsülhetetlen, e kérdés bővebb kifejtését mellőzve, vessünk egy pillantást a klasszikus irodalmak tanulmányozásának egy másik fontos eredményére. Ez pedig abban áll, hogy a régi művelődési viszonyok tanulmányozása történeti belátásra tanítja meg a növendéket, más szóval kultúránknak genetikus megértésére. Közismert tény ugyanis, hogy jelen európai műveltségünk épületének alapköveit a görögök és rómaiak rakták le és mind tudományunk, mind művészetünk, állami és társadalmi alakulásaink számtalan vonatkozásban állanak velük. Ha már most mi a saját kulturánkat alapjában és igazán meg akarjuk ismerni, nem szabad megelégednünk a puszta eredmények szemlélésével, hanem vissza kell mennünk a történeti forrásokhoz ; másfelől „ezek ismerete nélkül a kultura jövőjén sem munkálkodhatunk tudatosan és súlyos tévedések nélkül".

1 Mert „aki a kultura munkásai között akar helyet foglalni, aki a jelent alapjában fölfogni és a jövőben előbbrevinni akarja, annak át kell menni a maga részéről is röviden azon a fejlődésen, melyen át társadalmunk a mai állapotába eljutott. Csak az, kiben minden gondolat, érzelem és eszme, mely társadalmunkat fokról-fokra vezérelte, újra föléled és hatékonnyá válik, hogy őt lassanként a mai kor emberévé érlelje, csak az lesz képes magában korunkat reprezentálni, csak az fogja biztosan föltalálni az utat a múltból a jövőbe. Mert arranézve, hogy mit eredményez a civilizáció forrásainak bedugulása, eklatáns példát nyújt 1 Bleyer Jakab: A német nyelv tanítási módszeréről. T. E. K. XXXVI 81.