Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1926

II. A klasszikus tanulmányok jelentősége a középiskolában. Székfoglaló értekezés. Irta Rab István gimnáziumi tanár

— 8 — egyáltalában nem középiskolákkal, hanem csakis a szakiskolákkal szemben támaszthatók. Nem a humán- vagy reálgimnázium avagy reáliskola, hanem egyedül a szakiskola feladata, hogy növendékeit gyakorlati, az életben azonnal hasznosítható, úgyszólván mindjárt pénzre váltható ismeretekkel lássa el. Hiszen ha megnézzük azokat a kenyérkereseti pályákat, melyek akármilyen fajta középiskola előtt nyitva állanak, alig találunk köztük olyat, melynek betöltésére elegendők, vagy használhatók volnának az ott elsajátított ismeretek. És ez egészen természetes is. Mert a három középiskola egyike sem szakiskola. Egyikük sincs praktikus hasznavehetőségre, gyakorlati ügyességekre, tisztán kenyérstúdiumokra berendezve. Nem öncélú iskolák, hanem — amint a görögpótlóvita idején egyik szónok mondotta

1 — egy 12—13 éves tanfolyam alsó 8 osztályát képezik, melynek 4—5 felső éve az egyetemen van. S a 12 éves tanfolyam csak akkor van teljesen befejezve, mikor a 12-ik év végén a fiatalember a diplomát a kezébe kapja. Aki ellenben ezt a 12 éves tanfolyamot a 8-ik év végén abbanhagyja, az nem fél vagy kétharmadrész orvos, ügyvéd, tanár, hanem semmi ... Az ilyen ember a gyakorlati élet számára csupán írni és olvasni tudó ember és semmi egyéb. Mig aki az egész 12 éves tanfolyamot elvégezte, az a leggyakorlatibb szempontból, a kenyérkereset szempontjából is egész ember: orvos, ügyvéd vagy tanár. A 8 alsó osztály csak arravaló, hogy alapot adjon a felső 4 osztályban a speciális tanulmányok sikeres elvégzéséhez. A középiskola tehát nem nyújt positiv ismereteket, nem nyújt tudományt. Mert a tudományos foglalkozás nem 10 — 18 éves gyermekeknek való. Ahhoz mindenekelőtt az szükséges, hogy valaki gondolkodni tudjon. Ezt a gondolkodni tudást akarja megalapozni a középiskola mindegyik fajtája. Még a legpraktikusabbnak látszó reáliskola is. Ennek növendékei sem tudnának a praktikus életben helytállni az iskolában szerzett német vagy francia nyelvismeretükkel avagy kémiai vagy mathematikai tudásukkal. Ez is csak alsó tagozata egy felsőbb, főiskolai tanfolyamnak s csak itt kerül sor a tudományos foglalkozásra. Mi tehát a középiskola? Gyakorlóhely, még pedig az intellektuális és morális képzés gyakorló iskolája. Általában úgy szokták a középiskola feladatát meghatározni, hogy általános műveltséget akar nyújtani. Mit értünk ezen az általános műveltségen ? Távolról sem azt, hogy a felszínen mozogva mindenhez konyítsunk egy keveset, de valójában semmihez se értsünk; sem azt, hogy fejünk élő lexikon legyen, teletömve kész és bizonyára hamar elpárolgó ismeretekkel. Hanem értelmi és erkölcsi készséget értünk rajta, amely alapot nyújt arra, hogy a jelenkori kultura bármelyik ágával sikeresen foglalkozva, azt teljesen el tudjuk sajátítani. Tehát nem befejezett, kész műveltségről van itt szó, csak bizonyos habitusról. Ez a habitus intellektuális tekintetben a kész ismeretek helyett, az emlékezet megtömése helyett inkább a gondolkodni * Tanáregyes. Közi. XXIII. 602. 1,