Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1925

I. A próféták lelki világa. Székfoglaló értekezés. Irta s az 1926 május 19-én tartott egyházker. intéző-bizottsági s igazgatótanácsi gyűlésen felolvasta Tóth Lajos theol. akad. tanár

oszthatók lennének. S végül a legújabb kutatás egész igyekezete arra irányul, hogy világosságot gyújtson a próféták lelki világának problémájában. Bennünket — mint már székfoglalóm cime is jelzi — a vizsgálódásnak ezen utóbbi eredményei fognak ez alkalommal közelebbről foglalkoztatni. Nem is olyan régen az Ó-testamentummal foglalkozó theologusok még úgy vélekedtek, hogy a próféták az isteni kijelentésnek teljesen akaratnélküli eszközei. Közelebbről nem is érdeklődtek irántuk és így nem is értették meg személyiségüket és egyéniségüket . . . Giesebrecht volt az, aki ezzel a hagyományos felfogással szakítani igyekezett.

1 Szemrehányást is tesz az orthodox felfogáshoz még mindig ragaszkodó Könignek konzervativizmusáért,

2 de óva int Kueneti-nek túlzott racionalismusától is,

8 aki próféták látomásaiban (visio) csak előadási formát, stylust, leirást lát, bennük nem talál semmiféle psychologiai megnyilatkozást, semmiféle emóciót, érzést. . . Giesebrecht a középső helyet iparkodik elfoglalni és Kuenennel szemben a göttingeni theologust, Wellhausen-t követi.

4 Ő felismeri a prófétában a prófétai vonást, . . . elismeri, hogy inspirált ember, aki képes a jövőbe látni, képes bizonyos feladatokat megoldani, de azt is állítja, hogy a prófétának önálló személyisége is van ... A próféta sajátságos képességgel rendelkezik, ő az Isten szája. A benne rejlő isteni adomány ott működik az emberi szervezet mélyén, megnyilatkozik a prófétaság egyes jelenségeiben. Újabban különösen két theologus próbál a próféták lelki világának mélyére hatolni: Hölscher Gusztáv

5 és Gunkel Hermann.

0 Ezek gondosan igyekeznek egymástól elválasztani azt, amit még Giesebrecht együtt hagy, s megvilágítják, hogy mi a próféták véleménye önmagukról s mi a mi véleményünk róluk s így iparkodnak kiemelni e lángelmék igazi értékét, amit még Giesebrecht is megtagadott tőlük. E jelen dolgozatunkban mi is főleg ezek fejtegetését kívánjuk követni, de felhasználunk tárgyunkra vonatkozólag egyéb forrásokat is. Midőn a prófétákról beszélünk, alattuk rendszerint azokat a férfiakat értjük, akik Iszrael vallásának kialakulására a legnagyobb hatással voltak, kik írásaik révén itt élnek még ma is közöttünk, kiket közönségesen író prófétáknak szoktunk nevezni. Ezek főképviselői: Ámosz, Hózseás, Ézsajás, Jeremiás és Ezékiel, kik messze kiemelkedtek társaik közül. Mellettük természetesen 1 F. Giesebrecht: Die Berufsbegabung der alttestamentlichen Propheten. Qöttingen, 1897. 2 Fr. E. König; Der Offenbarungsbegriff des Alten Testaments. Leipzig, 1882. I.—II. Bde. 3 Abr. Kuenen : De propheten en de prophetie onder Israel. Leyden, 1875. I.—II. Bde. 4 Wellhausen: Israelitische und jüdische Geschichte. Berlin, 1921. 5 G. Hölscher: Die Propheten; Untersuchungen zur Religionsgeschichte Israels. Leipzig, 1914. 6 H

. Gunkel: Die Propheten. Göttingen, 1917. Die Schriften des Alten Testaments, in Auswahl neu übersetzt und für die Gegenwart erklärt. II. B. 2. Abt.