Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1925

IV. A főiskola az 1925—26. iskolai évben

VII. A főiskola az 1925—26. iskolai évben. Fölolvasta az 1926 jun. 13-án tartott évzáró ünnepélyen dr. Vass Vince főisk. igazgató. Még néhány nap gyorsan tovatűnő izgalma és csak emlékezete fog bennünk élni az 1925/26. iskolai évnek. De már most is érezzük, hogy milyen jótékony hatalom az emlékezés. Titokzatosan dolgozó, minden hibát kijavító, minden fogyatékosságra leplet borító égi angyal ez. Ugy varázsolja elénk a multat, hogy abból csak az áldásokat, a termést, a biztató kalászérést látjuk; de elfelejtjük a fáradalmakat, a verejtéket, a szív ezer aggodalmát és féltését. Tanár és tanítvány nemsokára rózsafátylon keresztül látják a letűnt esztendőt s elfelejtik a sebeket, amiket kaptak, a csalódást, a gyászt, a szomorúságot, ami néha elcsüggesztette szivüket, a munka töredelmét, aminek nem akart megmutatkozni a gyümölcse. Örömünnepet ülünk. És az emlékezésnek köszönhetjük örömünket. Az emlékezés hálaadásra ösztönöz. Nincs ember, aki ne érezne hálát, mikor az emlékezet angyalai édes álomba ringatják. Mindenkinek van megköszönni valója. Mindenki kapott valami olyant, amit nem érdemelt meg. És minden határkő figyelmeztet arra, hogy vezetett Valaki, -akinek gondviselése és kegyelme nélkül egy lépést se tehettünk volna. Az öröm érzése hálaadás imádságává magasztosul szivünkben és köszönjük Istennek mindazt a munkát, amit reánk bizott, mindazt az örömet, amit a munkában adott s amit az emlékezéssel megaranyoz és tovább megőriz számunkra, mindazt a csalódást és bánatot, amivel nevelni akart minket s amit az emlékezés angyalával letöröltet életünk egéről. Köszönünk mindent, amit egy szóval így hivunk: 1925/26-iki iskolai esztendő. Különösképen hálát adunk Istennek azért, hogy végre olyan iskolai évet adott nekünk, aminek nem voltak nagy eseményei. Sem villámcsapás nem zavart minket, sem lidércfény nem gyúlt előttünk, hogy eltévesszen útjainkról. A sok viharzás után végre idegek lecsendesedése, lelkek egyensúlyba jutása, alkotó munkára feledződése. Igazi iskolai légkör, csendes, zavartalan, odaadó munka Istennek, hazának, tudománynak. A tanulmányi eredmény még ezután fog megmutatkozni; de az eddigi tapasztalatokból is megállapíthatjuk, hogy az is bizonysága a csendes, komoly munkának. A tanulók önmunkásságáról a különböző egyesületek beszámolói szólanak, amint azok az Értesítő lapjain olvashatók; de bizonyos, hogy a felfelé haladó vonal itt is felismerhető.