Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1925

I. A próféták lelki világa. Székfoglaló értekezés. Irta s az 1926 május 19-én tartott egyházker. intéző-bizottsági s igazgatótanácsi gyűlésen felolvasta Tóth Lajos theol. akad. tanár

— 16 éz az érzés megtisztul minden abnormis jelenségtől és az isteni léleknek tudatalatti homályos érzése belelép, betölti és áthatja a próféta lelkét egészen. Ettől az időtől fogva a próféta az Úr szolgájának, eszközének vallja magát, ki útján az embereknek olyan dolgokat jelent ki az Úr, amit fül nem hallott és szem nem látott s amelyeket az Úr készített az őt szeretöknek. (I. Kor. II ö.) * * * Ezekben iparkodtam röviden és nagy vonásokban az Úr eme kiválasztottjainak lelki világát megrajzolni. Hogy azonban ez a most róluk ide vetített kép igen erőtelen és gyengevonásu, magam érzem legjobban. Be kell vallanom, hogy minél inkább kutatja, vizsgálja egyéniségüket az emberi értelem, annál inkább nő alakjuk, annál heroikusabbak lesznek ... De ha sikerült egyéniségük ideállításával egy-két vonásban egyéniségüket világosabbá tenni, ha sikerült rajtuk keresztül az Isten szeretetét ide sugároztatni, ha sikerült az ő Úrért lelkesedő lelkük és rajongásuk melegségét megéreztetni, akkor fáradozásom nem volt egészen hiábavaló. Főtiszteletü és Nagyméltóságú Egyházkerületi Elnökség! Főtiszteletü és Méltóságos Főiskolai Igazgató-tanács! Köszönet és hála szavaival kezdtem székfoglalómat s most annak újból nyomatékosan való kiemelése után hadd fejezzem be székfoglalómat egy igérettétellel . . . még pedig azzal az igérettétellel, hogy teljes igyekezettel iparkodni fogok reám bizott tisztemnek megfelelni, hogy fáradozásom és kötelességteljesítésem főcélja lesz az Úrért lángoló prófétai léleknek ifjainkkal való megismertetése és előttük szüntelen lobogtatása, hogy bennük is feltámadjon ez a mindig csak az Urat és annak dicsőségét szem előtt tartó lelkesedés.