Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1923

I. Tisza István arcképe előtt. Az egyházkerület arcképleleplező ünnepélyén, 1923 május 30-án elmondta Kozma Andor egyházkerületi tanácsbiró

I. Tisza István arcképe előtt. Az egyházkerület arcképleleplező ünnepélyén, 1923 május 30-án elmondta Kozma Andor egyházkerületi tanácsbiró. Valahányszor szemembe ötlenek többé nem élő, csak élethiven festett vonásai annak a dicsőnek, akiért szomorú az én lelkem halálig, mindig szeretném odakiáltani az egész hazának Hamlet szavait, melyeket anyjához intéz, a meggyilkolt király képére mutatva : „Tekints e képre ! . .. Nézd, milyen fenség ül e homlokon ! Oly összetétel és idom valóban, Hogy minden isten, úgy látszik, pecsétet Nyomott reája, biztosítani Egy férfit a világnak ..." Ha illettek valaha ezek a szavak nemcsak a Shakespearetől képzelt királyi alakra, hanem valóban élt igazi férfiura is, akkor az a férfi Tisza István volt. De ha én lázongó keservemben átkozódnám, hogy ennek az igazi férfiúnak drága életét is orgyilkosok oltották ki s ha égbe kiáltva, Isten büntetését kérném nemcsak a gyilkosokra, hanem azokra is, akik évtizedeken át uszították a buták és a gazok dühét a leghívebb magyar ellen, — elnémítana Tisza Istvánnak emlékemben élő utolsó szava: „Ennek így kellett lennie". S ha keserűségemben még közös anyánknak, a hazának is felpanaszolnám, hogy nem védte eléggé a szeretet és hűség paizsával legjobb, legnagyobb fiát, akkor magának Tisza Istvánnak szelleme vágna tiltóan szavamba, mint Hamletébe a meggyilkolt királyé: „Ne törjön anyádra lelked!" . . . El kell azért folytanom keservemet, el minden vádat és minden panaszt. Fel kell emelkednem Tisza István vallásos életbölcseletének csodás magasságába és le kell merülnöm rajongó hazaszeretetének csodás mélységébe, hogy vértanúságában csak az ő megdicsőülését lássam s az ő érdemében a haza érdemességét a jobb jövőre. Amint Tisza István életbölcseletének magasságába törekszem, ha nem is érhetem fel az ő teljes egyéni nagyságát, legalább megtalálom annak legjelentékenyebb éltető, tápláló, nevelő és edző elemét. Nem ismeretlen elem az ebben a tiszteletreméltó körben. A magam tökéletlenségének sem idegen, 1*