Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1921

I. Dr. Beöthy Zsolt. Irta Horváth Endre főgimn. tanár

- 4 — érzékről, nagy iróink és a külföldi remekművek tanulmányozásának az egyéni tehetséget művészileg gazdagító s alakító hatásáról, képzeletének könnyed szárnyalásáról, páratlan szerkesztőerőről tanúskodnak. Magyar lelkének legmélyéről hozta fel azokat a kincseket, melyekkel nemzetünk soha el nem múló értékeit gyarapította. A tudományos irodalomban, kiváltképen a magyar irodalomtörténetirás és esztétika terén is új korszakot jelöl Beöthy Zsolt munkássága. Idevágó munkáinak az egész magyar tanulóifjúságra gyakorolt mély hatását különösen az mutatja, hogy azokról nem mint holt betűk halmazáról, hanem mint érző lelket, lüktető szivet magukban rejtő élő valóságokról szoktunk beszélni. A „kis Beöthy" s „Nagy Beöthy", „A magyar irodalom kis tükre" a magyar ifjú lelkivilágának egy részét alkotják. Aki pedig „A szépprózai elbeszélés a régi magyar irodalomban" cimü munkáját s „A tragikum"-ot olvasta, annak szellemi látóköre új határokat nyert, lelke pedig addig ismeretlen vagy csak homályos érzésekkel gyarapodott. Mert nemcsak ismeretek tárházának tekinthetők e remekművek, nemcsak új perspektívát nyitnak lelki szemeink előtt, hanem megszólaltatják az érzések skálájának legszebb hangjait s eltöltik lelkünket azzal a gyönyörűséggel, melyet csak azoknak a szellemi termékek-' nek olvasása nyújt, amelyekben az igazi magyar nemzeti lélek szól hozzánk. Ez a nemzeti lélek szólalt meg Beöthy Zsolt egyetemi előadásaiban s ez vezette egész tanári munkásságát. Ki tudná leirni azt a mély hatást, melyet a kathedrán tanító Beöthy Zsolt külső megjelenésével, csodás zengésű s utolérhetetlen meghatározó erejű mondatokba öntött egyetemes tudásával s mindent felölelő ismereteinek bámulatosan könnyed közlésével gyakorolt tanítványaira. Valami ellenállhatatlan vonzóerő sugárzott ki az ő egyéniségéből, mellyel csak azok dicsekedhetnek, akik magukon hordják nemzetük szellemi kiválóságának összes jegyeit. Ez a csodálatos erő mindenkit elszakíthatatlan lánccal fűzött Beöthyhez, aki szerencsés volt őt tanítójának mondhatni, mert nemcsak tudásvágya nyert kielégülést a nagy tudós előadásai nyomán, de magyar szíve megtelhetett büszkeséggel, ha megismerte Beöthy kalauzolásával azokat a nemzeti erőket és egyetemes értékeket, melyeknek birtokában nemes önérzettel mutathatunk legnagyobb nemzeti kincsünkre, kultúránk fokmérőjére: irodalmunkra. De a legnagyobb büszkeségünk maga Beöthy Zsolt volt, a volgamelléki párduckacagányos lovas késő ivadéka, akiben a magyar lélek ősi vonásaival, a faji kiválóságokkal csodálatos összhangban olvadtak össze a XX. század magyarságának, a kulturmagyarnak szellemi erényei. Ezek a vonások maguk jelölték ki Beöthy Zsolt helyét a magyar tudományos világban, ezek emelték őt a Magyar Tudományos Akadémia alelnöki s a Kisfaludy-Társaság elnöki székébe. Akik a szellemi kiváltságokat értékelni tudják, akik büszkén tekintenek a nemzet legjobbjaira, akiknek lelke fogékony a nagy kulturjavak iránt s azok átadóinak fáradságos munkáját méltányolni tudják, akik félnek és aggódnak