Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1918

II. Adatok a főiskola 1918—19. tanévi történetéhez. Főiskolánkban a 388-ik iskolai évet 1918 szeptemberben nyitottuk meg, még pedig a főgimnáziumban 5-én, a theol. akadémián 8-án, mindkét alkalommal Németh István püspök úr intézett buzdító beszédet az ifjúsághoz. Ez évben már saját épületünkben taníthattunk. Az október 31-íki események mélyen sújtották hazánkkal együtt iskolánkat is, mert a forradalom fékevesztett tombolása ledöntötte főgondnokunkat, gróf Tisza Istvánt. Nem itt a helye az ő méltó elsiratásának; de itt is elfogódott szívvel teszünk bizonyságot e méreteiben a kerületi és felekezeti korlátokon messze felülemelkedő világi papunk mély hitéről, nemes egyszerűségéről, bámulatraméltó munkabírásáról, izzó egyház- és honszeretetéről. Főiskolánk ügyei iránt melegen érdeklődött, nem sokkal halála előtt 1000 K-t küldött levél kiséretében egyik egyesületünk alaptőkéjéhez. E levélből idézzük a következőket: „Türelmetlenségtől, elfogultságtól, gyűlölködéstől ment, helyes magaviseletben és magunkat és embertársainkat átható, áldásos munkában nyilvánuló élő hitre van szükség; olyanra, amelyet nem ajkainkra veszünk fel, de amely betölti, átidomítja és irányítja egész egyéniségünket Antonius Caesart gyászoló szavaival búcsuzunk tőle: Mikor jön hozzá hasonló?! Az 1919 március 21-én beállott rettentő fordulat következményei csakhamar észrevehetők lettek főiskolánk életében is. 1919 március 30-án megjelentek főiskolánkban a helybeli direktórium kiküldöttei, őrizet alá vették gyűjteményeinket és a pénztárakat, április 14-én kommunizálták a főiskolai könyvtárt és belőle „Városi Nyilvános Közkönyvtár

w-t csináltak, a dísztermet rendezték be olvasóteremnek. Tanáraink közül Szűcs Dezső és dr. Trócsányi Dezső főgimn. tanárt túszoknak jelölték ki, majd április 30-án dr. Antal Géza theol. tanárral együtt az elsőt is elfogták, pár nap múlva azonban szabadon bocsátották. A theol. akadémia helyiségeibe beköltözött a közművelődési osztály, ezzel kezdetét vette a főgimnázium likvidálása, szerencsére, a theol. akadémiára már nem került a sor, mert augusztus 2-án búcsút mondhattunk, hála a Mindenhatónak, a rémes izgalmak e korszakának. Hálás szívvel jegyezzük itt fel az utókor számára, hogy Püspök úr őméltósága, aki székhelyén Komáromban, megszállt területen volt, a proletárdiktatúra megbukása után mint jó pásztor sietett Pápára, hogy személyesen adjon célegyenes irányt, amikor a zavaros viszonyok között minden ingadozni, megrendülni látszott. i*