Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1917

II. A fekete sugárzás újabb elméleti és kísérleti vizsgálata. Irta Császár Elemér

44 alkalmazható, tehát módot nyújt arra, hogy új területeken is megvizsgáljuk a sugárzási formulát. Eme követelményeknek eleget tesz az energia spektráíis eloszlásának fényelektromos úton való mérése. 1. A fényelektromos jelenség. E jelenséget felfedezője, H. Hertz

1 először induktorral végzett kísérletei közben tapasztalta, mikor is észrevette, hogy a kathodnak rövid hullámhosszúságú fény által történő megvilágítása a kisülést nagyban elősegíti. Utána Hallwachs

2 tapasztalta, hogy negatív elektromossággal töltött vezető fény (főleg ultraibolya) hatása alatt töltését veszti. Az egész jelenség felfedezőikről Hertz- v. Hallwachs-effektus név alatt ismeretes. — A fényelektromos jelenséget leginkább az un. fényelektromos cella segélyével szokás előállítani. Ez többnyire üvegből készült 4—5 cm. átmérőjű gömb, mely esetleg kvarc- v. fluorit-ablakkal van ellátva az ultraibolya sugarak átbocsájtása céljából. A gömb belsejében katód gyanánt valami fém (nagyon használatosak az alkali-fémek) van elhelyezve, vele szemben pedig az egyetlen v. néhány drótszálból álló anód található. (4. rajz.) Ha most e cella katódját egy battéria negatív sarkával kapcsoljuk össze, az anódot pedig egy 2/ 4. rajz. érzékeny galvanométeren keresztül a pozitív sarokkal (az anódot és a battéria pozitiv sarkát földelni is lehet) s a feszültséget olyannak választjuk, hogy áram ne keletkezzék, akkor megvilágítva a katódot esetleg egy szál gyufával vagy erősebb fényforrással, a galvanométer kiütést mutat jeléül annak, hogy fényelektromos áram megy keresztül rajta, melynek intenzitása mérhető. Közvetlenül az intenzitást azonban nem szokás mérni, hanem a galvanométer 1 H. Hertz: Wied. Ann. 1887. 31. k. 983. o. 2 Hallwachs: u. o. 1888. 33. k. 301. o.