Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1917

II. A fekete sugárzás újabb elméleti és kísérleti vizsgálata. Irta Császár Elemér

27 azonban — mint de Boissoudy

1 is kimutatja — nem mondhatók teljesen jogosultaknak. Mi csak annyit jegyzünk meg ránézve, hogy legalább is a thermodynamikai egyensúly beállta előtt elkerülhetetlennek látszik, hogy egyes oszcillátorok, melyeknek energiája 0, a másik energiatartományba (s — oo) ne jussanak és viszont, ami pedig csak úgy lehetséges, ha az oszcillátorok e-nál nagyobb energiamennyiséget egyszerre abszorbeálnak vagy emittálnak, mivel a hypothezis szerint az s vagy e-nál kisebb energiamennyiségre nézve ez nem lehetséges. Ha aztán a thermodynamikai egyensúly be is áll, nehezen képzelhető el, hogy bizonyos meghatározott számú oszcillátor energiája állandóan zérus vagyis egyáltalában nem vehet részt az energiakicserélődésben dacára annak, hogy sugárzás esik rá. Ha meg résztvesz, a mondottak szerint ismét elő kell fordulnia a diszkontinuus abszorpciónak. Ezenkívül a mondott hypo£ thezis nem szolgáltatja az ^ nullpontenergiát sem. — Eme hátrányai dacára azonban de Boissoudy hypothezise egy a kísérleti eredményekkel jól megegyező sugárzási formulához vezet, mely eleget tesz mindama követelményeknek, melyeket egy exisztenciaképes sugárzási formulától megkívánunk. Ezekről később lesz szó (1. 27. o.). Célunk az előbb említett, Planck által megkezdett úton még egy lépéssel tovább haladni, mely lépés következményeiben nem szolgáltatja ugyan' a Planck- féle formulát, hanem a de Boissoudy által levezettet, azonban a teljesen folytonos abszorpció mellett az emisszió diszkontinuitását is lényegesen csökkenti; a de Boissoudy-iéle feltevéssel szemben pedig két előnye van: egyrészt az oszcillátorok részére bármilyen energiabeli állapotot megenged (az € g alatt is!), másrészről megadja az nullpontenergiát. 1. Alaphypothezis. Legyen egy fekete sugárzással telt zárt űrben N számú lineáris oszcillátor jelen, mely oszcillátorok v rezgésszámmal bírnak s a fekete sugárzással thermodynamikai egyensúlyban állnak. Működésükre nézve a következő hypothezis legyen irányadó: 1. Az összes oszcillátorok abszorpciója folytonosan és az idővel arányosan történik. 2. Az e = hv energiaquantumnál kisebb energiával biró oszcillátorok csak abszorbeálnak, de nem emittálnak; az s energiával birók emittálhatnak, de ez esetben összes energiájukat kiadják. Az e-nál nagyobb energiával bíró oszcillátorok emissziója (tehát teljes működésük) folytonosan történik. Három különböző tulajdonságú energiatartományunk van tehát: 0-tól e-ig (e-t nem beleértve), e és «-tói oo-ig (e-t szintén nem beleértve). Az t 1 J. de Boissoudy: 1. c. 649 o. 1*