Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1916

I. Őfelsége I. Ferencz József emlékezete. Irta Faragó János

Nem most merül föl lelkünkben először s mégsem akarunk megbarátkozni a lesújtó gondolattal, hogy /. Ferencz József koronás királyunk meghalt! Ugy tünt föl, mint az üstökös: mikor még nem vártuk s elmúlása is váratlan volt: mikor már-már azt hittük, hogy még nem hágy itt bennünket. Mikor 18 éves korában, mint daliás ifjú, a hatalom polcára jutott, lángtengerben állott egész Európa, azzal együtt hazánk is; most, amikor, mint 86 éves aggastyán, lerótta a természet adóját, újból vérözön borítja a világot, azzal hazánkat is. Rendkívüli események jelezték jöttét, azok kisérik elmúlását is. Valóban rendkívüli ember volt! Hosszura terjedő élete, eredményét tekintve, hazánk történetének nagyobbik és jobbik fele. Tetteit, életének eredményekben gazdag történetét meg fogják majd írni a történetírók. Bizonyára ö is megtalálja a maga Tacitusát s épen azért én ebben a szomorú pillanatban a történetíró szerepére nem vállalkozom. Uralkodói erényei közül csak egyet említek föl, azt, amely szerintem ránézve a legjellemzőbb, ránk magyarokra nézve pedig a legértékesebb. Mikor belátta, hogy az az út, melyen elindult, jóra nem vezet, habozás nélkül tért rá arra az útra, mely a nemzet szivéhez vezetett. S ennek köszönhette, hogy megértettük, megszerettük s megtörtént az a csoda, hogy aki ellen ifjú korában háborút viselt a nemzet, akit trónjától is megfosztott, arról Öreg korában márványba vésett szavakkal ismerte el, hogy hosszura terjedő uralkodása alatt hazánk alkotmányos szabadsága és szabad fejlődése biztosítva volt, s akitől előbb alkotmányát féltette a nemzet, utóbb a „legalkotmányosabb király" címével tisztelte meg. Az emlékek, melyek ezen szomorú alkalommal szivünkben fölújulnak, egy 86 esztendőre terjedő, hosszú élet mértföldmutatói. Ezek előtt az emlékek előtt tisztelet-