Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1916

III. Adatok a főiskola 1916—17. tanévi történetéhez

— 15 — képesek befejezni. És így elmondhatjuk, hogy a főiskolai pályázatok részben mégis elérték céljukat, amennyiben egyeseket munkára, tanulmányozásra, s ezzel önképzésre serkentettek. Vallásos és hazafias érzületüket pedig jelzi az, hogy a theologia akadémia ifjúsága ez évben is 150 K havi kölcsönt jegyzett és 26*70 K-t a katonák karácsonyára, a főgimnáziumi ifjúság pedig 1050 K-t jegyzett és hadi jótékonycélokra pedig 1582 K 32 fillért gyűjtöttek, a főiskolai ifjúság által rendezett március 15-iki hazafias ünnepély 700 K-t jövedelmezett, amit a Pro Transsylvania mozgalomnak be is szolgáltattak. A hadikölcsön-kötvényeket a nagy háború emlékére ez évben is örök alapítványul pályamunkák jutalmazására és ösztöndíjakul adományozták ifjaink. Jelentésem nem lenne teljes, ha a szellemi és erkölcsiek mellett az anyagiakról is meg nem emlékezném. Első sorban is a köztartásról kell szólanom, mely olcsóságánál fogva sok szegénysorsu ifjúnak lehetővé tette iskolai elvégzését. Ezen jelentős intézményünkre is súlyosan nehezedett a háború által előidézett helyzet. De a felmerült nehézségek dacára is sikerült kikerülni a köztartási díj felemelését. Ifjaink ez évben is évi 440 koronáért kaptak teljes ellátást: reggelit, ebédet és vacsorát. És hála a főtiszteletü püspök úr atyai gondosságának, aki ez évben is módot talált arra, hogy szegényebb sorsú növendékeink megfelelő rendkívüli segélyezésben részesüljenek, hogy tanulmányaikat ne legyenek kénytelenek félbeszakítani. A theologiai hallgatók 2450 K és a főgimnáziumi tanulók 7500 K rendkívüli segélyt kaptak a rendes segélyen felül. Ugyancsak itt kell arról is megemlékeznem, hogy főtiszteletü püspök úr nemesszivü intézkedésére az erdélyi menekültek is hathatós gyámolításra találtak nálunk. 34 erdélyi gimnáziumi tanuló talált nálunk szíves fogadtatásra, — közülök csak 8-an maradtak itt a tanév végéig, akiknek szállás- és élelmezési díjára közel 7000 K fordíttatott. A teljesség okából meg kell még emlékeznem jelentésem során mindazon jó akaróinkról és jóltevőinkről is, akik főiskolánk munkáját méltányolva áldozatkészséggel jöttek támogatásunkra. Első hely illeti a főtiszt. Dunántúli Ref. Egyházkerületet és a kebelébe tartozó gyülekezeteket, mint amelyek ez évben is meghozták a főiskola fenntartására és fejlesztésére szokásos áldozataikat. Ugyszinte hálával kell megemlékeznünk a m. kir. államkormányról is, mely főiskolánkat az általa végzett kulturmisszió elismerésekép e nehéz időben is hathatós támogatásban részesítette — a rendes államsegély és a tanári kar részére a háborús segély kiutalásával. De hálás kegyelettel kell itt felemlítenem újabb jóltevőinket is, akik alapítványaikkal és adományaikkal jöttek főiskolánk támogatására: ngos kenessei Kennessey Miklós úr szentmártonkátai földbirtokos, volt enyingi főszolgabíró, a hősi halált halt fia emlékére 10.000 K-s alapítványt tett külföldre menő ifjak részére, — nt. Czirók János csallóközaranyosi lelkész 4000 K alapítványt tett, — Kis Tivadar úr hősi halált halt Károly fia emlékére, úgyszintén Kondor Emil úr ugyancsak hősi halált halt Béla fia emlékére 1000—1000 K-s alapítványt tettek. — 1000 K-s alapítványt tett még Zakots István és neje Szilvássy