Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1916

III. Adatok a főiskola 1916—17. tanévi történetéhez

— 12 — mint az ág. h. evangélikus és a református gyülekezet elöljárósága és közönsége fogadják e helyütt is hálás köszönetünket azon nemesszivüségükért, mellyel az elhelyezkedés kérdésében oly szives készséggel segítségünkre voltak. A tanári karból ez évben is harctéri szolgálatot teljesítettek a theológiai akadémiáról: dr. Molnár Imre a jogi ismeretek előadója; a főgimnáziumból: Fejes Zsigmond, Kovács Lajos Jenő, Lenkey Lajos és Tóth Károly, — akiket: dr. Hoffner Sándor ügyvéd úr, Antal Dénes és Neustädter Frigyes h. tanárok és Süle Gábor szentbenedekrendi főgimn. tornatanár helyettesítettek. De egyéb, részint örvendetes, részint fájdalmas változás is fordult elő a tanári testületben. Az 1915-ben jól megérdemelt nyugalomba vonult derék és kiváló paedagógus Sebestyén Dávid helyébe választott Császár Elemér a katonai szolgálat alól felmentetett s állását a tanév kezdetén elfoglalta, — ennek következtében a fizikai és a gimnázium felsőbb osztályaiban a mathematikai tanszék saját tanárkarunkból volt már ellátható. Uj kartársunk a március 14-én tartott igazgató-tanács ülésen tartotta meg székfoglaló értekezését, a „Fekete sugárzásról" értekezvén. A nagy készültséggel és kiváló személyes tulajdonságokkal rendelkező új kollégát e helyütt is szeretettel és bizalommal üdvözüljük és áldást kérünk köztünk való munkálkodására ! Más részről azonban Sarudy György, főgimn. tanártársunk súlyos betegsége miatt ez évre szabadságoltatott, — akit Takács Miklós h. tanár helyettesített. Örömmel tapasztaljuk, hogy Sarudy kollégánk felgyógyult veszélyes betegségéből, úgyszinte örömmel értesültünk arról is, hogy dr. Cseh-Szombathy László úr is, a főiskola orvosa és theol. akadémián s a főgimnáziumban a közegészségtan előadója, akit a tanév vége felé szintén súlyos és veszélyes betegség rohant meg, szintén a felgyógyulás útjára lépett. Ez örvendetes eseményekkel szemben szomorú és fájdalmas veszteség ért bennünket dr. Thury Etele kartársunknak április 19-én történt hirtelen és váratlan elhunytával. A halál orvtámadása alatt hirtelen és munkabíró erejének teljében összeroskadt kartársunk 56 évre terjedő életéből mint tanár 16 évig működött főiskolánkban, melynek egykor nagyreményű növendéke volt. 1900 óta töltötte be theol. akadémiánkon az egyháztörténelmi tanszéket, miután előbb 14 évig lelkészkedett Fehérvárcsurgón, majd Veszprémvámoson. Tanári működését, valamint egész életét, zajtalan, de értékes szakmunkásság jellemezte. Mint lelkész fia, s aki maga is ősei példáját követve, egyházi szolgálatba lépett, már igen korán szivének-lelkének teljes érdeklődésével fordult hazai protestáns egyházunknak még eléggé fel nem tárt múltja felé, — és ez a soha nem csökkenő érdeklődés avatta őt protestáns egyháztörténelmi irodalmunk munkásai közé. Már lelkészkedése idején értékes munkásságot fejtett ki e téren. Lelkészi teendői, egyházmegyei és egyházkerületi tisztségei mellett is tudott magának időt szakítani, hogy lelkének vonzalmát, az egyháztörténeti kutatást folytathassa. Temérdek, részint önállóan, részint a különféle folyóiratokban megjelent dolgozataival vitte előbbre egyházunk viszontagságos múltjának megismerését. Az így kifejtett tevékenységének elismerésekép ültette a ft. egyház-