Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1915

I. Farkas Dezső emlékezete. Irta Sarudy György

— 5 — Az 1878—79. tanévben igazgató s egyúttal a II. osztály főnöke; tanít földrajzot, természetrajzot az I., földrajzot, történelmet a II.—IV. osztályokban. A következő évben ismét a II. osztály főnöke, hasonló tárgykörrel, de már nem igazgató; az igazgatóság t. i. ez időben nálunk évenkint változott, ellátta a sorrend szerint következő. Az adminisztráció terheit ellensúlyozta az a kis jövedelem, ami a hivatalos működéshez fűződött. Még egy évben volt része ebben a kitüntetésben, t. i. az 1883—84. tanévben, mikor is az igazgatóság mellett szintén osztályfőnök a II. osztályban s tanít földrajzot az I.—VI., történelmet a VI. osztályban. De az igazgatói jövedelem egy kissé megcsappant, mert a 300 forintot meghaladó részét át kellett engedni a theol. igazgatójának, akinek kevesebb növendéke, tehát utánuk kevesebb jövedelme is volt. Az 1886—87. tanévben a III. osztály főnöke s heti 21 órán tanítja szaktárgyait; az 1889—90. tanévben szaktárgyait heti 21 órán át tanítja s ezenkívül heti 4 órán szépírást. Következő évben a IV. osztály főnöke s heti óráinak a száma 22. Az 1891—92. tanévben rendes tárgyait 18 órán tanítja s ezenkívül szépírást; 1895—96-ban 19 heti óráinak a száma, ugyanekkor a III. osztály főnöke s a földrajzi szertár őre. Gyakorlati működése folyamán kialakult szaktárgyai tehát: földrajz, természetrajz, történelem a VI. osztályig bezárólag; szükségből többször ellátta a németet is egy-egy osztályban. A szépírást évtizedeken át oktatta sikeres példaadással is, mert írása, míg el nem betegesedett, kalligrafikus volt. Az 1883. évi középiskolai törvény őt már kathedrán találta, több mint 10 évi gyakorlattal a háta mögött, így a törvény rendelkezései szerint őt a vallásés közokt. miniszter elismerte rendes tanárnak. A tizenegy év múlva, 1894-ben megkötött első szerződés iskolánk államsegélye iránt módot adott egyházkerületünknek is úgy a fizetések korszerű rendezésére, mint a szakképzettség szoros keresztülvitelére. Ennek az új érának áldásait, mint említettem, Farkas Dezső még 6 évig, 1900-ban történt nyugdíjazásáig élvezte. Mint nyugdíjas, óraadó volt az izr. polgári fiúiskolában 12 évig — s így kevés megszakítással 1871-től 1913-ig tanárkodván, 42 esztendőt töltött el a kathedrán. 1913 húsvétkor ágynak dőlt; szélütés érte agyát, nyelvét, féloldalát, amihez tüdőgyulladás járult. Lassan-lassan annyira összeszedte magát, hogy tolókocsin kijárhatott; de a roskatag test régi épségét soha vissza nem nyerte ; szervei fokozatosan elgyöngültek; gyomra a táplálékot nem tudta feldolgozni, így a táplálkozás, mozgás híján teste egészen elsorvadt s 1915 okt. 30-án déli fél egy órakor, két napi vívódás után megvált kínjaitól s nov. 1-én d. u. 3 órakor temették el igen nagy részvét mellett az alsóvárosi új temetőbe. A gyászszertartást, még életében nyilvánított óhajtására, volt kedves tanítványa, Pongrácz József theol. tanár úr végezte. Jellemző adat, hogy utolsó órái egy tisztább pillanatában így sóhajtott fel: „Farkas-Farkas! még csak két napig tartsd magad, hogy a feleség megkaphassa a novemberi teljes nyugdíjjárandóságot". Szerető és gondos családapa volt egész életében; az maradt halálos ágyán is. Meghagyta, hogy