Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1915

VI. Theológia akadémia

— 72 — 12 éves korban? — 20 kor. jutalmat kapott az igenleges oldalt vitató Besse Zoltán IV. é. pn., ellenfele: Berecz József III. é. pn. dicséretben részesült. A versenyszónoklati gyűlés május 1-én volt 3 résztvevővel. A szónoklati darab ifj. Péter Károly „Pál és Festus" c. egyházi beszéde. Az első díjat közfelkiáltással Bakó Béla III. é., a másodikat szavazással Tóth Sándor II. é. pn. nyerte el. Járatta az Önképzőkör az egyházi belmissziói és evangélizáló lapokat, továbbá a tudományos folyóiratokat, a Magyar Figyelőt és az egyetemi lapokat. Mint alapító tag kapta a Prot. Szemlét. Nem volna jelentésem teljes, ha hálás szívvel meg nem emlékezném a kör jóltevőiről: Nagyméltóságú dr. Darányi Ignác úr (60 K); a mezőföldi és pápai egymázmegyék (20—20 K) és dr. Hoffner Sándor úr, főiskolánk volt növendéke, most a jog előadója (10 K) adományaikkal ez évben is nemes versenyre lelkesítették az ifjúságot. Kis József főisk gondnok úr Révész Imre nagyértékű munkáját: „Dévai Biró Mátyás tanításai" ajándékozta könyvtárunknak. Aebersold Leopoldina, aki feszült figyelemmel kiséri a theológus ifjúságot Buttlerné, az abolicionista mozgalom megalapítója c. munkájával ajándékozta meg az Önképzőkör minden egyes tagját. A pályatételek az 1915—16. tanévben ezek voltak: Rendszeres theológiából: Az onthologiai bizonyíték. Érkezett egy munka, mely a díjat megkapta. Szerzője: Dvorák József III. é. pn. Történeti theológiából: Bucer M. befolyása a kálvini urvacsoratanra. Gyakorlati theológiából: Lelkipásztori kötelességek háború idején. Vallásos felolvasás. Érkezett egy munka, a díj nem volt kiadható. Prédikáció: I. Kor. VI. 20. Bibliamagyarázat: János XVIII. 3—7. Dózsa-díj: Jakab I. 22—25. Évzáró ima. Ez a theol. Önképzőkör ez évi munkásságának tükörképe. Aki hallja e beszámolót, talán kész egyszerre összehasonlítást tenni a múlttal s felkapja Illés harci bárdját, hogy a visszaesés miatt vérrel pirosra fesse Kison kicsi patakának kristály hullámait; kész az Ítélettel, hogy kevés a munka. De mentséget találunk abban, hogy megfogytak az aratók, nagyon szűk térre szorítkozott a szorgalmi idő is. Abban a kevésben, amit az Önképzőkör munkássága felmutat, tiszta vér lüktet, erényvirág nyilik, lélek és Isten beszél. Vajha, akik kevesen hívek voltak, többre bízatnának a jövőben! Vajha azok, kikkel Krisztus éreztette, hogy Ő él, akik csendes, békés munkában s a szeretet jó illatától telített levegőben forgathatták a sarlót, míg odakint hullaszag, harag és gyűlölség vivtak ádáz harcot, erejüket összeszedve, értékeiket kifejtve benső tőkéjükből kovácsolnának eszközöket Jeruzsálem falainak újra építéséhez. Két óhajjal végzem beszámolásomat: kívánom a szűk térre összezsugorodott körnek: Vívat, crescat, floreat; a tagoknak és mindazoknak, kik megjelené-