Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1915
II. Izrael Mózes előtti vallásának nyomai. Irta Czeglédy Sándor
— 44 — telet tárgyává lett, s amint a későbbi Izraelt alkotó összes törzsek egy néppé alakultak, az alsóbb fokon totemistikus tiszteletben részesült összes állatok tilalmasakká váltak az egész népre nézve. A totemistikus tiszteletben részesülő állatok körének állandó kibővülése párhuzamosan halad a nép egyetemének lérejöttével. Mikor aztán egy magasabb kultuszi fokon az alantasabb kultusz helytelenségét belátták, mindazok az állatok, amelyek eddig szentek voltak, egyszerre tisztátalanokká lettek. Bármily tetszetős ez a hypothesis, manapság túlhaladott álláspotnak tekinthető. Dt 14 3 kk, Lev 11 4 kk beható vizsgálata ugyanis világosan azt mutatja, hogy eredetileg csak néhány s aránylag csekélyszámú állat tekintetett tisztátalannak, aztán a kultuszi tisztátalanságot lassanként mindazokra az állatokra kiterjesztették, amelyekben ugyanilyen jellegzetes vonásokat figyeltek meg s így lett tisztátalanná minden négylábú és hasadt körmű állat, amely nem kérődzik, minden vizi állat, amelynek nincs uszó szárnya és pikkelye, továbbá minden négylábú szárnyas állat. De ingatag alapon áll a Robertson Smith-féle feltevésnek az a másik fele is, hogy azt, amit egy alantasabb vallási fokon szentnek tartottak, ahhoz a jahvismusban tisztátalanságot csatoltak. Az ősi sémita vallás többi emlékei lassanként csakugyan tisztátalanokká váltak; de hogy ez bekövetkezzék, évszázadok theológiai megfontolása volt szükséges. A fellépő jahvismus a régi kultusz emlékeit azonnal semmi esetre sem ítélte halálra, sőt elfogadta, a maga céljaira felhasználta. Pl. az aserák és maccebákra nézve egészen világosan megfigyelhetjük azt a processust, amely utoljára is teljes elvetésükkel végződött, míg viszont, ahol a tiszta és tisztátalan állatok megkülönböztetéséről van szó, halvány nyoma sincsen annak, hogy az, ami később tisztátalanná lett, hajdan éppen ellenkezőleg, tiszta és szent lett volna. Nem magyarázható azonban némely állatok kultuszi tisztátalansága abból sem, hogy az élvezőben fizikai undort keltettek s így Jahvehnek bemutatandó áldozatul teljességgel alkalmatlanok voltak. Hiszen pl. a disznó a hárániak számára egyenesen szent állat volt. 3 6 Nem lehet hygienikus szempontra sem gondolnunk, mivel köztudomású, hogy a pusztai nomád pásztor nyomorúságos táplálkozásában sok olyan dolog játszik szerepet, amely a szervezetre nézve százszorta károsabb, mint pl. a disznóhús élvezése. A tiszta és tisztátalan állatok megkülönböztetésének okát valószínűleg abban az ősrégi s már a Jahvismus korában lassanként feledésbe ment felfogásban kell keresnünk, hogy bizonyos állatok (pl. a kigyó 1. Gen 3) valamely kártevő démonoknak a lakóhelyei, amelyek az illető állat húsával beköltöznek az ember testébe s ott helyrehozhatlan károkat idéznek elő. Ami pedig az ember táplálására alkalmatlan, az ételáldozatul Jahvehnak sem mutatható be. A fiktiv totemismus mellett felhozott főérvvel kapcsolatban figyelemre kell itt méltatnunk azokat a bizonyítékokat, amelyeket az ősi izraelita totemismus mellett fel szoktak hozni. A próféták többször vetik a nép szemére a borjú-, vagy bika- imádást s a Kir könyvében per longum et latum le van irva, hogy Jeroboám izraelita király bizonyára politikai okoktól indítatva Dánban
