Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1915
II. Izrael Mózes előtti vallásának nyomai. Irta Czeglédy Sándor
— 24 — Különösen három tudós újabb munkái nyújtanak bőséges illusztráló anyagot az ősi sémita vallás emlékeinek megértésére. Miután az ó-arabok és nomád sémiták vallását már előbb Wellhausen és Robertson Smith módszeres vizsgálat alá vette, 1 6 Curtiss a maga Ursemitische Religion im Volksleben des heutigen Orients (1907) c. müvében nagy bizonyító erővel mutat rá, hogy Syria és Palesztinában még ma is igen sok olyan őseredeti vallási szokás és nézet található, amely sem a zsidó, sem a keresztyén, sem a mohammedán vallásból le nem vezethető, sőt ezek mindegyikével homlokegyenest ellenkezik s így bizonyára annak az ősi sémita vallásnak emléke, amely a nomád sémiták között, akik a sémita népvándorlásnak valószínűleg ugyanahhoz az áramlatához tartoznak, mint az izraeliták, ezeken a vidékeken Mózes felléptét megelőzőleg el volt terjedve. M. J. Lagrange (Études sur les religions semitiques 1903. az ős sémita vallás emlékeit az idevágó összes irodalomból gyűjti össze a legnagyobb gondossággal. Lods Adolf La croyance á la vie future et le culte des morts dans l'antiquité israélite 1903 c. munkájában főképpen a kétségtelenül ősrégi sémita halotti, temetési és gyászolási szokások emlékeit állítja össze, amelyek az ó-szövetségi hasonnemü szokásokra sok esetben egészen új világot vetnek. Ezzel már természetesen a források felhasználásának módszere és iránya is megvan jelölve s kétségtelennek látszik, hogy az ős semitizmus fennmaradt emlékeit csak akkor tudjuk kellőleg értékelni, ha azokat az előázsiai népek vallási nézeteinek nagyobb összefüggésébe állítjuk be. Hiszen ha a Pentateuchus-kutatás eddigi eredményéhez ragaszkodunk, s az ó-szövetség határán túllépni vonakodunk, semmi sem marad kezeinkben a Mózes előtti korra nézve. A vita ez idő szerint főképpen akkörül forog, hogy a bibliában fellelhető ős-semita vallásos emlékeket az asszirbabylon vallás, vagy a nomád sémiták vallásának világánál kell-e vizsgálat alá venni. Bármily kétségtelen is a babylon kultura hatása egyéb tereken, bizonyosnak látszik, hogy vallástörténeti analógiákért az utolsó évtizedek nagyszabású assyrologiai felfedezései után is inkább az ó-arabokhoz s ezek leszármazottjaihoz, a nomád beduinokhoz kell fordulnunk. Az arab pusztaságokon s a Jordántól keletre lakó beduintörzsek ma is körülbelül azon a kulturfokon állanak, amelyen egykor Izrael fiai Mózes előtt állhattak. A nomadizálás és földmivelés közötti kulturális különbség tudata egészen világosan kifejezésre jut az egyiptomi tartózkodásra vonatkozó történetekben. Az arab pusztaság élete évszázadokon át alig megy változáson keresztül s Syria, Palesztina lakossága ma is sok olyan vallási szokást gyakorol, amely régebbi a mosaismusnál is. A másik oldalon sokan az asszir-babylon kultura nyomain indultak el vallástörténeti nyomokon; de amily kétségtelen nyomait lehet találni az asszir-babylon kultúrának egész Előázsia, sőt Egyiptom szellemi életében, épp oly periferikusnak mutatkozik az érintkezés az izraeliták ősi vallása tekintetében. Izrael ősi vallását módszertanilag helyesen voltaképpen csak azoknak a sémitáknak vallásával hasonlíthatnók össze, akik azon a ponton állanak, hogy benyomuljanak Mesopotámiába s ott befogadjanak egy magasabb, de nem sémita
