Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1915
II. Izrael Mózes előtti vallásának nyomai. Irta Czeglédy Sándor
— 17 — nyomaival, nevükről elnevezett templomokkal, szentélyekkel, emberfeletti tényeikkel, csodáikkal és kijelentéseikkel sem találkozunk, sőt még olyan tényeket sem tulajdonítanak nekik, mint pl. a birák korában Sámsonnak, vagy a helléneknél Herculesnek. Ha a mythologiai magyarázat összes érveit végig vizsgáljuk, nem marad más pozitív tény előttünk, mint hogy sírjaikat az utódok tiszteletben tartották, más nagyokéval egyetemben, 6 akiket azonban soha senkinek sem jutott eszébe degradált istenalakoknak minősíteni. Ábrahám fiktiv istensége mellett fel szokták hozni Dusares arab-edom istenséggel való hasonlóságát. 7 A Dusares állítólag = Sára férje. Sára tehát szintén istennő volt, bár sehol ezt a nevet, sehol ezt az istennőt Előázsiában kimutatni nem lehet. A Dusares és Ábrahám közötti kapcsolat már azért is lehetetlen, mert míg Ábrahám szereplése Délpalesztina területéhez kapcsolódik, Dusares egész világosan kimutathatólag edomita s illetve pontosabban nabateus törzsisten volt köves Arábiában. Főképpen Jensen és Winckler 8 fáradoztak annak kimutatásán, hogy Ábrahám eredetileg babilóniai, vagy egyiptomi isten volt. Ez oldalról nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy Ur Kasdim és Hárán, Ábrahám vándorlásánák e két főállomása, nevezetes kultuszi helyei voltak a holdimádásnak s a pátriárka történetében több olyan vonást vélnek felfedezni, amely a holdkultusszal áll kapcsolatban. A mellékvonásokban való találkozásoknak azonban nincs nagyobb jelentőségük, hiszen az ó-kori, előázsiai naiv történetírás ilyen mythologikus vonások nélkül szinte elképzelhetetlen, a főpontokban pedig nincs döntő ereje az érvelésnek. Az egész feltevés ingadozni kezd, mihelyt fontolóra vesszük, hogy az Ábrahám történetében említett Ur Kasdim fekvése közelről sincs tisztázva s maga az Ábrahám vándorlására vonatkozó elbeszélés P-ből tehát a Pentateuchus legkésőbbi irodalmi rétegéből való. Izsák istenségének bizonyítása végett hivatkoznak a Gen 31 42 5 8-ben előforduló „Izsák félelme" kifejezésre (= páhad-jichak), amely állítólag arra a félelmes erőre vonatkozik, amely Izsákból kiáradt. Izsák tehát — mondják -— csak valamely veszedelmes démon, istenség lehetett. A szöveg tárgyilagos vizsgálata azonban világot vet arra, hogy arról van szó, aki Izsák félelmének tárgya volt, tehát „Izsák Istenéről", aminthogy e két kifejezés a szövegben egyenlő értéküként is váltakozik. 9 Gen 32 2 3 kk-ben Jákób harca Istennel elég oknak látszik némelyek előtt arra, hogy Jákóbban degradált istenalakot lássanak, a tény azonban az, hogy bárminő értelmet tulajdonítunk is az elbeszélésnek, Jákób alakja teljesen emberi vonásokban áll előttünk. Ez a mythologiai magyarázati mód természetesen nem áll meg a három nagy ősatyánál; de Jákob tizenkét fiában: Dinában, Sámsonban, Delilában, Dávidban, Saulban is, stb. majd csillagképeket, majd astralis mythosok alakjait látja s a babilóniai Polytheismus hátterében levő állítólagos monotheistikus speculatio képviselőivel népesíti be Előázsiát. Ez az iskola megalapítójával s legkiválóbb képviselőivel sem jutott túl a bebizonyíthatlan feltevések határain s ó-szövetségi ismereteinket főképpen az által gyarapította, hogy a primitív történetírás kellékei között a mythologiai ábrázoló eszközök nagy jelentőségére felhívta a kutatók figyelmét. 2
