Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1915

I. Farkas Dezső emlékezete. Irta Sarudy György

— 8 — több tápláló anyagot vont ki szervezetének a levegőből, mint az elfogyasztott ételekből. Életében kétszer fényképeztette le magát, mikor vőlegény volt, 1874-ben és mikor megjött Lipikről, 1900-ban; itt közölt képe ezen nekrolog elején az utóbbi s feltűnő hasonlóságot mutat az arcvonásokban Ugrón Gáborral. Ezen a két arcképen kivül legföllebb csoportképen láthatjuk tanítványaival vagy tanártársaival. Képe teljességéhez tartozik az a vázlat is, melyet jelleméről az 1915 november 1-i temetésen Farkas Dezsőről rajzoltam, elbúcsúzván tőle a sirnál kedves alma matere, a főiskola tanárainak és tanulóinak nevében, a következőképen : „Ki volt ez az ember, Mélyen tisztelt Gyászoló Közönség, akinek holttestét körülálljuk, hosszú nyakravalóval, kimért, egyenletes lépésekben róva az utakat, míg tagjait mozgatni tudta. Fölényesen mondották a felületesek, hogy légkúrát tart, táplálkozik. Aki gyászjelentéseit olvasta forrón szeretett Róza leányának elhunyta alkalmával, meg a saját haláláról, amit maga szövegezett meg a megboldogult, tűnődve csóvál talán fejet a predikátumon alsótakáchi Farkas . . . milyen maradi ember lehetett az illető! nemesi előnevével kérkedik a XX. században! Újságolvasó embernek nem kerülhette el a figyelmét a lefolyt nyáron, augusztus folyamán, a Pesti Hírlapban megjelent közlemény vitéz ezereskapitány, alsótakáchi Farkas Elemér hőstetteiről, akit azért követtek önfeláldozó készséggel csapatai, mert igen jól tudott vezetni. Az alsótakáchi Farkasok tehát a vitézlő rendnek kiváló képviselőt szolgáltattak a most folyó világháborúban is. Az Est 20.000 koronás díjaiból egy ezer koronással ezt az alsótakáchi Farkas Elemért tüntette ki vitézségéért. Unokatestvére, Farkas László, alacsonytermetü, nagyszakállú tudós, kiváló sebésze a Rókuskórháznak s főorvosa a Vöröskeresztnek. Atyja, rokonsága gazdálkodott az ősi földön, vagy szerzeménybirtokon. Megboldogult barátunk, a család hagyományai szerint, jogi pályára lépett, melyre nagyobb hajlama volt, mint a gazdálkodásra. A jó régi szokás szerint előbb két évi theológiát végzett s azután jogot és letette a birói vizsgát is. 44 év előtt, 1871-ben a szelidlelkü dunántúli ref. püspök Papp Gábor felszólítására segédtanár lett, 1872-ben rendes, végleges. így lett élethivatása a tanítás, melyhez több mint négy évtizeden át példás hűséggel ragaszkodott. Mint egyetemes műveltségű ember, kikerekítette maga körül munkássága területét, amelyen túllépni nem kivánt; de a maga földjét ernyedetlen szorgalommal, mondhatnám belterjesen művelte; történelem-földrajz voltak szaktárgyai, miknek előadásánál statisztikai adatokat, az évszámok, jellemző adatok tömegét felölelő emlékezete kitűnő támasztéka volt, de különösen ötletes adomái tették egy-egy óráját, tételét emlékezetessé.