Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1914

VII. Főgimnázium

— 50 — rendeletekben megszabott napokon nem jöttek iskolába; de más alkalmak or is fölmentettük őket az órákon való megjelenés kötelezettsége alól, ha az illető hitoktató urak vallási szempontból úgy óhajtották. A felekezeti villongásnak, mely társadalmi életünket megmételyezi, intézetünkben nyoma sincs; egymás vallása iránt a legnagyobb türelemmel viseltetnek növendékeink, nemcsak azért, mert az Isk. Törvények úgy rendelik, hanem főleg azért, mert szivökbe van oltva az egymás iránt való szeretet s úgy tekintik egymást, mint egy család tagjait, mint testvéreket. Az ág. hitv. ev. s a róm. kath. hitoktatók a vallásórákat az intézet helyiségeiben tartották. Ifjúsági istenitiszteletet alkalmas helyiség hiányában nem tarthattunk. Amikor erre mód és alkalom volt, a ref. vallású növendékek urvacsorával éltek. Konfirmációra a IV. o.-ban készültek elő a növendékek a vallásoktatással kapcsolatban; vizsgájuk 1915 május 13-án volt s május 16-án éltek először urvacsorával. Konfirmációban részesültek az 1914—15. iskolai évben 25-en, éspedig: Balogh Dezső, Barabás Árpád, Barsy Lajos, Borsos Tibor, Csukás Zoltán, Gaál Dezső, Gönczi Elemér, Gyenese Sándor, Jílek József, Kis Ernő, Koncz Gyula, Mózsa János, Neupor Miklós, Öllős Rezső, Pulay János, Sarudy György, Sáfár Andor, Somogyi József, Szalay Benjámin, Szentes Sándor, Szűcs Gyula, Thury Béla, Varga Ernő, Veress László, Törk Zoltán, mindannyian IV. osztályosok, miután a konventi tanterv erre az osztályra rendeli a konfirmálást. A tudnivalókra a rendes órákon kivül tartott órákon is lie. Rácz Kálmán vallástanár készítette elő s ugyancsak ő kérdezte ki a növendékeket a gyülekezet templomában tartott nyilvános vizsgán. Az ünnepélyes konfirmációt május 16-án Kis József esperes-lelkész végezte a gyülekezet többi konfirmándusainak ünnepélye keretében. Intézetünk, mint keresztyén igazságok hirdetésére kötelezett nevelő intézmény, nevelői feladatából folyó kötelességének ismerte, hogy olyan benyomásokkal bocsássa el kebeléből a háborúba szólított ifjakat, amelyek a harci szenvedések elviselésére erőforrást jelentenek. És hol találhatnék ezeket az erőket másutt, mint a vallásban 1 Ennélfogva vallástanárunk hivatását megértve, az intézetünkből időközben elvonuló ifjúságot egy hét minden estéjén összegyűjtötte, hogy lelki kincsekkel szerelje fel őket. Minden este más-más tárgyról tartott nekik előadást, buzdítva a bátorságra, kötelességérzetre, önfegyelmezésre, engedelmességre, hazaszeretetre s mindenek fölött az Istenben és igazságos ügyünk győzelmében vetett tántoríthatatlan hitre. A kiképzés végett azóta bevonult ifjainknak hozzánk irt levelei tanúsítják, hogy a magvak hálás talajba jutottak s bátran vethetjük reménységünket a harctéren is a pápai diákokba. Elbucsuzáskor felekezeti külömbség nélkül mindenki kapott útravalóul egy-egy imakönyvet is. A vallásos érzület erősítésére szolgált az V.—VIII. o. tanulók között