Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1913

III. Miért hagyja el Petőfi Pápát? Irta dr. Bodola Gyula főgimn. tanár

— 52 — mond el. Azonban a jeleneteket, mik hozzá vannak fűzve, csak az iró gondolhatta ki, csak ő adhatta hozzá a díszítést, a cicomát. Mindjárt a címnek ellene mondanak a hiteles egykori adatok. Az Ólmos botok, összevetve a jegyzőkönyv már említett adatait ezen költemény megjelenési idejével (1842 május 3. Athenaeum), semmiképen nem lehet első szónoklata Petőfinek. Komikusnak tetszik az ilyen kijelentése: „Fel volt irva a napi rendre: Petrovics Sándor szaval; szavalja az „Ólmos botok"-at". — Napirendre csak egy dolog lehetett kitűzve: az évvégi szereplésért versenyzők kipróbálása. Kis túlzás van benne, bár nem egészen hihetetlen, amit a szavalat hatásáról Cs. J. mond: „Az átalános lelkesedésnek elragadtatása tört ki minden kebelből, minden ajakról. Meg volt bűvölve a hallgatóság". Ez a tetszés, ami a szavalatot kisérte, bátoríthatta Petőfit arra, hogy a Szózat tótos szavalásával kigúnyolja ellenfeleit. Az „elragadtatás" azonban mégsem lehetett általános, különben nem indulhatott volna meg a szavalat fölötti vita, miről pedig a Jegyzőkönyv is említést tesz. Cs. J. szerint az elnök, Tarczy profeszor felugrott székéről, megrázta jobbját Petőfinek és örömtől sugárzó arccal kérdezte, hogy úgy-e ő irta e remek költeményt. Petőfi azt a választ adja, hogy előző nap kapta egy barátjától Debreczenből. Erre Tarczy elnöktársa, Eöri Szabó Sándor, Cs. J. szerint ezt a megjegyzést teszi: „Mondtam én, tudtam én, hogy ez ezt nem Írhatta". — Különös az egész dologban csak az, hogy a társulatnak nincs is a Jegyzőkönyv szerint alelnöke, amint Cs. J., sőt amint Ferenczi

1 is állítja. A Jegyzőkönyvnek a tisztviselők választásáról szóló pontja így hangzik: „A' Társaság magát alakítandó, először is hivatalnokok' választásához fogott: szavazat' többségével főjegyzőnek Demjén Ferencet, aljegyzőnek Tatay Sámuelt, pénztárnoknak pedig Földváry Mikét választván". Itt, mint látható, alelnökről szó sincs. Eöri Szabó Sándort többször említi a jegyzőkönyv, de mint alelnököt egyszer sem. Megelőző évben ő a társulat pénztárnoka, ebben az évben a 18. és 19-ik ülés is említi, de most még csak nem is rendes, hanem tiszteleti tagja a társaságnak. Négy évvel később, 1845—46-ban és a következő év egy részében, már mint pápai ügyvéd, ő a társulat elnöke. — Valószínűtlen az az adat is, hogy az Ólmos botokat egy debreczeni barátjától, előző nap, kapta. — Petőfi eddig még nem is volt Debreczenben, alig lehettek még debreczeni barátai, másrészt hamarabb is tisztában kellett lennie az említett egy napnál egy ily fontos szavalat tárgyával. Már valószínűbbek Cs. J. azon szavai, miket Jókai szájába ad: „Uraim! e szavalati előadást nekem meg kellene bírálnom, de ez, minden izében oly sajátságos, oly eredeti, a közönségesen szokott deklamációktól annyira elütő volt, hogy ennek bírálatát különös Studium tárgyává kellene tenni. Én el1 Petőfi életrajza I. 229. 1.