Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1913

I. Dr. Antal Gábor. Irta dr. Antal Géza, theol. akad. tanár, orsz. képviselő

— 5 — tővé tette, hogy a középiskola tantárgyaiban ép úgy, mint az akadémia tárgyaiban a közepesnél jóval túl emelkedő ismereteket szerezzen. Emellett logikus, világos gondolkodása a megfelelő előadási képességgel mintegy predesztinálták arra, hogy tanári katedrán a növendékeknek kiképzésével foglalkozzék s bár lelkésznek készült s később mint lelkész s a dunántúli ref. egyházkerület püspöke nagy alkotásokban örökítse meg nevét. Kétségtelen, hogy mindig tanárnak érezte magát és a vizsgákon való sokszor fárasztó jelenlét és feleltetés előtte kedves volt, ha csak 1—2 óráig is lehetett jelen, mert abba a a munkakörbe vitte vissza, amely munkakör leginkább a szivéhez volt kötve. Tanulmányainak bevégzése után nyomban megnyílt az alkalom a tanári katedrára való rátermettségének bizonyságát adni. Kerkapoly Károlyt, egyik legkedvesebb tanárát, a bölcsészeti tárgyak előadóját az 1865—68. évi országgy. ciklusra képviselőnek választották meg s helyettesítésével épen Kerkapoly ajánlatára őt bizták meg tanárai. Antal Gábor a belehelyezett bizalomnak fényesen megfelelt, s ennek tulajdonítható, hogy Monoszlón való rövid káplánkodása után tanárai újra Kerkapoly Károly helyettesítésével bizták meg, majd a pfotestáns főiskolák régi hagyományát követve, külföldre küldték ki és pedig Berlinbe, hol a filozófiai szakban az akkor legkiválóbb tanárokat egy évig hallgatta. Különösen nagy hatással volt rá Berlinben Du Boys Reimond, a hires fizikus és fiziológus, kinek nevét előadásaiban is sokszor hangoztatta. Berlinből a svájci egyetemi viszonyok megismerése végett Zürichbe ment, hol fél évet töltött s a kevéssel előbb megalakult magyar egyletnek titkári tisztét viselte. A külföldön eltöltött másfél évre mindenkor a legmelegebb szeretettel gondolt vissza. Sok jó barátot szerzett, kikkel hosszabb időn keresztül fenntartotta levélben az érintkezést. Különösen Zürich a maga természeti szépségeivel s fejlett sport életével mindig legkedvesebb tárgya volt visszaemlékezésének. A Zürichi Egylet Budapesten élő tagjai által rendezett összejöveteleken Antal Gábor mindig szívesen megjelent, hogy a régi és fiatalabb kommilitók között felújítsa a Zürichben eltöltött napok kedves emlékét. Külföldről visszatérte után 1869-ben lelkésznek hívták, de nem ment papi pályára s egyházát mint tanár akarta szolgálni, elfogadván azt a megtisztelő megbízatást, mellyel a kerület őt ez év május havában illette, midőn Kerkapoly helyére, aki már akkor politikai pályájának meredeke felé indult, őt választotta a bölcseleti tantárgyak tanárává. Ez állásban majdnem két évtizeden keresztül működött, amennyiben pápai tanári állását csak 1888-ban cserélte fel a lelkészi állással, melyre az ácsi gyülekezet bizalma hivta el. Antal Gábor tanári működését jellemezni nem könnyű feladat. Előadása közvetlen és a gyakorlati életből vett példákkal illusztrált volt. Közgazdasági ismereteit nemcsak a közgazdasági irodalom nevezetesebb müveiből, hanem a legnagyobb oktató mester, az élet tapasztalataiból merítette. A városi és közgazdasági életben lefolyt nagyfokú tevékenykedése nem maradt hatás nélkül előadásaira sem, amennyiben rendkívül sürün utalt a városi, vármegyei, állami életben, vagy a közgazdasági élet terén előforduló jelenségekre, ame-