Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1913

II. Jézus kijelentése Istenről. Irta Pongrácz József theol. akad. tanár

— 44 — nem és egy magasabbnak, kielégítőbbnek, mely azonban csak az imádság által nyílik meg.

1 Ugy a csodatevés, mint az imádság meghallgattatásának a feltétele az ember részéről a hit és engedelmesség (Lk. 115-10, 18i_

7). Amint a természetben vannak új lehetőségek és tulajdonképpen a természetfeletti nem más, mint az eddig fel nem fedezett és nem formulázott, úgy a csoda és az imádság meghallgattatása sem egyéb, mint Isten felelete az emberek olyan hitére és akaratára, aminővel még eddig Hozzá nem fordultak. Csodát tenni, vagy imádkozni — mert hisz minden imádságmeghallgattatás csoda — azt jelenti, hogy annyira bizunk Istenben és olyan tárgya van törekvésünknek, amely megengedi, hogy Istennek abban az önmegnyilvánulásában, amelyet világegyetemnek nevezünk, teremtő, új elindulás történjék.

2 ; Jézus kijelentését Istenről ebben az egy mondatban lehet összefoglalni : Isten a mi Atyánk. Más vallások is beszélnek arról, hogy Istennek vannak atyai gondolatai az emberek iránt, de Jézus szerint Isten jellemének alapvonása ez az atyaság. Az igaz atya azt mondja gyermekének : ,mindenem a tied, amim van'. És ezt mondja a mennyei Atya is : minden, ami az Övé, az az O gyermekeié is. Ez a minden magában zárja azt is, ami természetfeletti.

3 Isten atyasága tehát, a fogalom keresztyén formájában, maga után vonja mindazt, amit fentebb a természetfelettinek a felhasználásáról mondottunk. Az Isten Atya, olyan értelemben, hogy gyermekei kérésére kész az Ö végtelen hatalmát működtetni, hogy segíti azokat, amikor azok nem tudnak magukon segíteni.. * Azzal kezdtem tárgyalásomat, hogy az új reformációnak az istenfogalma a legforradalmibb gondolata, amit bele dobott a világba. Tudom, e rövid és esak töredékesen odavetett vázlatban — pedig Hogg munkája maga is rendkívül tömör — nem igen sikerült világos képet adnom, de itt valóban el 1 Hogy mennyire összefügg az imádság kérdése a csodák kérdésével, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy azok a gondolkozók, akik tagadják a csodák megtörténtét, illetve lehetőségét, következetesen tagadják azt is, hogy másért, mint lelkiekért imádkozni lehetne. Ezért, hogy Kant sőt Schleiermacher is az imádságnak csak olyan autosuggestio-féle hatást tulajdonítanak. 2 Az imádságról bővebben szól Hogg egyik újabb füzetében: For the Lord's Remembrancers in India in the Year of Grace 1912. Mysore, 1912. 3 Természetes, hogy ez csak azon az alapon mondható, ha hiszünk az Incarnatioban. Hogg ezt több helyen kifejezi: „Ez a könyv olyan valakinek a munkája, akire nézve az Incarnatio lehetősége metafizikailag rejtély, de aki sohsem érezte annak realitását meggyőzőbb ténynek, mint ma..." „Nem próbálhatni meg becsületesen a Krisztus hitét utánozni anélkül, hogy ne kényszeríttetnék a Krisztusban való hitre" (Christ's Message of the Kingdom, XII., XIII. 1.). „Minek kell akkor az embernek lennie? Mik vagyunk? Ha Isten bennünk lakozhatik, ha egy Üdvözítő értünk testet ölthet és az Istenség teljes megjelenése lehet, akkor nekünk a mi igazi lehetőségeinkben végtelenül nagyobbaknak kell lennünk, mint mi azt gondoljuk" (Karma and Redemption, 118. 1.).