Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1913

I. Dr. Antal Gábor. Irta dr. Antal Géza, theol. akad. tanár, orsz. képviselő

— 27 — Közszolgálati elhalmozottsága miatt nem ért rá nagyobb irodalmi müvek készítésére, pedig ez irányban is hivatása volt. Már külföldről munkatársává lett a Vasárnapi Újságnak (1868—69), a Ballagi-féle Prot. Egyházi és Iskolai Lapnak. Bölcseleti értekezést irt a pápai főgimn. Értesítőjébe 1870-ben, emlékbeszédet Balassa Antal felett 1871-ben. 1874-ben résztvett a Pápai Lapok alapításában, amelynek kitartó munkatársa volt s szerkesztette a pápai jótékony nőegylet évkönyveit. 1882-ben megírta volt tanárjának, az országos nevű Bocsor Istvánnak életrajzát; szerkesztette, mint igazgató, a pápai főiskola Értesítőjét 1878—79 és 1883—84-ben. Mint ácsi lelkész kiadta búcsúzó egyházi beszédjét, mint komáromi lelkész Erzsébet királyné halálára irt gyászbeszédjét (1898) s irt temérdek imádságot, alkalmi szertartási beszédeket, mint keresztelő, eskető, temető, templomszentelő, püspökavató lelkész és püspök, mint a nagy alkalmak kedvelt tolmácsolója. — Nagy gonddal készítette évi jelentéseit, amelyekkel egyházkerületét bölcsen irányította. Mint legidősebb, szolgálatokra legedzettebb püspökeink között, nagy halottainkat ő siratta el, a mi Kun Bertalanunk poraira is ő imádkozta az örök nyugodalmat a fiúi szeretet lelkével. Bizony, Isten-áldotta nagy erő volt! Pihenés nélküli szántó-vető ... De nem élt hiába! Tetteinek egész tábora követi őt az örök biró elé ! Mint ember, maga volt a nyájasság, a szeretetreméltóság. Engedte magát kihasználtatni alkalmas és alkalmatlan időben s nem tudott eleget csalódni ahhoz, hogy zárkózottá legyen, hogy a panaszt, a nyögést meg ne hallja s hogy a kezét áldásra és segítésre készen ne tartsa. Gyönyörűséges földi sorsa volt a szép családjában, édes otthonában, jó gyermekeiben s rokonainak, barátainak szeretetében, akiket csak a halálával keserített meg. Koporsójához oda zarándokolt az egész magyar ref. egyház, a magyar állam képviselete, amely a Ferenc József-rend nagykeresztesét s egész magyar ref. egyházunkat is megtisztelte ravatalánál; az egyletek, intézetek, a felekezetek versenyezve vitték Komáromba utolsó Isten hozzádjukat s élete országos igazolást nyert a halálában, a temetésénél. Nagy fáradhatatlan! Pihenj csendesen! Áldott volt életed, áldott marad emlékezeted. Szeretteid nagy gyászát enyhítse a közrészvét s a hit, hogy „a szeretet erősebb, mint a halál". Radácsi György. 8. Antal Gábor. 1843—1914. (Megjelent a Protestáns Szemle 1914 2. füzetében.) A komáromi sírra egy kései cipruságat teszünk, hadd beszéljen az a maga néma nyelvén arról, hogy milyen hü, igaz és nagy volt az, akinek romlandó részei ott várják dicsőséges testre való feltámadásukat. Hü volt nemcsak a kevesen, de — földi mérték szerint — a sokan is, hű volt nem-