Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1913

I. Dr. Antal Gábor. Irta dr. Antal Géza, theol. akad. tanár, orsz. képviselő

— 26 — A Magyar Prot. Irodalmi Társaságot is szolgálta, mint annak egyik elnöke; de ezt a közös protestáns alkotást, noha ő maga volt a szeretetteljes türelem, ő se tudta közös nagy szeretet oltárává átvarázsolni. Az ujabb mentési próbához reménysége volt s örömmel készült a Debreczenbe tervezett alakuló gyűlésre, mert hitte, hogy a kálvinista Rómából támad a társaság megváltatása. Az 1904-iki, reá nézve immár harmadik zsinatnak — alelnöke volt s ugyancsak az egyetemes konventnek is az, majd pedig a Kun Bertalan letűntével mindkettőnek vezető lelkészi elnöke. Azzal az acélos akarattal, amelylyel a dunántúli egyházkerület kormányrúdját fogta, — a magyar ref. egyház egyeteméért is minden nagy dologra, szinte lehetetlennek tetszőre is vállalkozott. Szüntetni a kiáltó szegénységet az egyházközségekben, a vezetőikben, nyugodt anyagi sorsot biztosítani valamennyinek — ez volt az első, amit magas állásában fő célnak ismert. Előbbre és előbbre a meredek úton — fel az 1848. XX. t.-c. eszményei felé. Ha lassan is, de csak fel és csak biztosan! Tudja az egész magyar ref. egyház, tudja az egész magyar nemzet, hogy Antal Gábor temérdekszer forgott a minisztériumok hivatalos palotáiban s amennyiszer ment, mindig vitte magával egy-egy református ügy aktáját, egy-egy háttérbe szorított igazság képét s nem igen engedte magát kielégíttetlenül elbocsátani az államkormány hatalmasai által. Szinte félelmetessé lett a neve, az alakja s ő maga is tudta ezt; de csak alkalmatlankodott tovább és tovább, újra és újra, mert az emberi szive és az anyaszentegyháza iránti szerelme úgy parancsolta. A főrendiházban is, ott is a zászlósok fényes táborában, az egyetemes igazságok szószólója volt. Bátran, biztos tudással, nagy egyházjogi, történeti s általános imeretekkel felfegyverzetten egyetlen nagyobb akalmat sem mulasztott el, hogy meggyőződésének hangot ne adjon. Az egész magyar ref. egyház figyelme kisérte ezekben a lépéseiben is s ha nem mindenki találta is meg az ő igazságában a maga igazságát; de minden református magyar embernek jól esett az, hogy ha már a mi püspökeinknek is ott kell ülniök abban az idejemúlt fényes társaságban, hadd hangozzék ott a református püspöki szó is. Hogy jelentős szerepe volt az egyetemes ref. egyház többrendbeli szakbizottságában is, azt könnyű következtetni az ő egyéniségéből, az ő mindent tudni-látni akaró természetéből s abból a férfiúi önérzetből, amelynél fogva nem szívesen látta volna, ha magas állása mellett egy és más nélküle is megeshetnék az egyetemes református egyház ügyei körül. Bizony, Isten áldotta nagy erő volt, kegyelmi ajándék a magyar ref. egyház javára! A becsületünket túlvitte az ország határain is. A feledhetetlen genfi ünnepen, a Kálvin 400-ados születésének évfordulóján úgy képviselte egyetemes ref. egyházunkat a nagy világ előtt, hogy ezzel az egy tényével is ragyogó betűkkel irta be nevét egyházunk történetébe s tiszteletbeli doktori címet szerzett a vele egyidőben szolgáló püspöktársainak is.