Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1912

II. Heltai Gáspár reformátor és kora. Irta dr. Lakos Béla főgimnáziumi tanár

— 71 — fényűzéstől visszariasztani. Czóbel Ernőé

1 az érdem, ki az addig alig ismert munkát szép értekezésében méltatta, összehasonlítván a XVI. század többi reformátorainak ilyen irányú müveivel. Heltai müvének alapeszméje az, hogy a magyar társadalmat a testi gyönyörűségektől, a tobzódásoktól a mostanj prédikátorok akarják feltartóztatni.

2 Ezzel kifejezést nyert Heltai „Dialógusában" a protestantizmusnak első és legnagyobb hatása a magyar társadalomra, a közéletre, t. i. a morális hatás. Heltai, mint korának legnagyobb morálistája, a maga szelíd, emberszerető nyelvén szól a keresztényekhez, igyekszik őket visszatartani a teljes pusztulástól, épen úgy, mint prédikátortársai. A züllöttségtől megfertőzött magyar társadalom az országot ért anyagi és politikai válság ellenére sem jutott eleinte annak tudatára, hogy a prédikátorok első kötelességüknek a társadalomnak morális téren való javítását tartják. Erre enged következtetni a Dialógusnak fentebb idézett része. A Dialógus Antal nevü beszélője a kegyes lelkű protestáns prédikátorok szellemében beszél, mint igaz protestáns, kinek kötelessége a biblia szavainak megtartása: „Senki két urat nem szolgálhat : nem szolgálhat Istennek és e világnak". Ámulva hallgatja ezt barátja Demeter, aki ilyet nem hallott papjától. Minduntalan felcsillámlik a Dialógusban a világi élet megvetése, a testiség legyőzése. Szörnyű képekben mutatja be a részegség hatását, mely az egész országban el volt terjedve. Károli Gáspár szerint „a föld kerekségében nem lehetett vitézebb nemzetség az boritalra, az tobzódásra a magiar nemzetnél".

3 Heltai Dialógusa az ország romlottságát szintén a mértéktelen ivásban találja, amit vitézségnek tartanak.

4 „Már a gyermek bölcsőjében bort iszik." A részegségnek és tobzódásnak tudja be az ország anyagi romlását, sőt hozzá szól az általános erkölcstelenséghez is. Részletesen foglalkozik a fényűzéssel, mely Károli Gáspár szerint szinte el van az országban terjedve, ennek tudja be Heltai a drágaságot, miként Magyari István is.

5 Az ország közigazgatásának romlottságára szintén van szava. Tudatlanoknak, megvesztegethetőknek tartja a birákat, de a Dialógusban nem kíméli a nemességet sem. Az összes reformátorok munkáiban meg-megcsillan egy-egy szó mindenütt az elnyomott, „agyonnyuzott, agyonbirságolt szegény érdekében, kinek csak mezítelen teste, gyermeke és felesége marad",

6 de senki a reformátorok között, még Magyari István sem, sehol egyetlen reformátor olyan határozottan, olyan őszintén a magyar kiváltságos osztálynak visszaéléseire, 1 Czóbel Ernő : Heltai Gáspár dialógusa. 2 Heltai: Részegsegnek és tobzódásnak veszedelmes voltáról való Dialógusa b2. 3 Károli Gáspár: Két könyvetske h V2. 4 Heltai: Dialógus e a2. 1 Magyari István: Az országban való sok romlásoknak okairól. 163. 1911-iki kiadás. 2 Heltai: Dialógus h ai.