Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1912

IV. Adatok a főiskola 1912—13. tanévi történetéhez

— 80 — A lélekemelő ünnepélyről, annak egész lefolyásáról, az ott elhangzott beszédekről Értesítőnk híven és részletesen beszámol. De meg az itt megjelent közönség csaknem teljes egészében jelen volt ezen a feledhetetlen ünnepélyen. Mindezek szükségtelenné teszik, hogy e helyen és alkalommal a jubileumról, annak jelentőségéről, lefolyásáról tüzetesen számot adjak. De ezek ellenére is mulasztást követnék el, ha a közszeretet és tisztelet e megnyilvánulásáról az év eseményeinek felsorolásánál hallgatnék s kifejezést nem adnék az ünnepelt iránt érzett tiszteletnek és hálának s azon hő óhajunknak, hogy főiskolánknak húsz év óta hűséges gondozóját a jó Isten még számos éven át tartsa meg számunkra. Igen tisztelt Közönség! íme ez nagy vonásokban a most letűnő iskolai évnek a története; ezek azok a főbb tények és események, amelyekből az elfogulatlan szemlélő megítélheti, hogy vájjon megnyugvással tekinthetünk-e vissza az elmúlt évre s biztos reménységgel a jövendőbe ? Ám ezek valójában mégis csak külső jelek, amelyekből bizton Ítélni s a távol jövőre következtetni alig lehet. Azok a jelek, amelyekből ilyen következtetésre jogosítva lehetnénk, egyelőre a legélesebb tekintet által is alig áthatolható mélységben rejlenek: az ifjúi szivekben és elmékben. Ha ezekben az ember- és hazaszeretetnek soha ki nem alvó tüzét, a tudományok művelésének hő vágyát sikerült felgyújtanunk; ha a fogékony lelkekbe az egész egyént uraló s az érzületet és gondolkozást teljesen átható vallásos hitet, az Isten iránt való szeretetet és bizalmat beoltanunk: akkor és csakis akkor mondhatjuk munkánkat eredményesnek s főiskolánkra, egyházunkra és hazánkra valóban üdvösnek! Talán nem csalatkozunk, ha azt hisszük, azt a reményt tápláljuk, hogy munkánk ez irányban sem volt teljesen eredménytelen s hogy Almamaterünk ez évben is nemcsak külsőleg, látható módon fejlődött és gyarapodott, hanem az egyház és társadalom tápláló talajával a tanítás és nevelés munkája révén még szorosabb, még bensőbb kapcsolatba jutott. Ami, hogy úgy legyen, arra irányozzuk a jövőben is minden erőnket és legfőbb törekvésünket s erre és ebben kérjük az államkormány, az egyházi főhatóság, a munkánkat jóindulattal kisérő közönség támogatását s mindenek felett és előtt a Mindenhatónak kegyelmét és áldását.