Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1912

II. Heltai Gáspár reformátor és kora. Irta dr. Lakos Béla főgimnáziumi tanár

A reformáció hatása a politikai és társadalmi életre. A magyar társadalom morális és vagyoni bukása a XVI. század elejétől kezdve állandóan foglalkoztatta hazánk gondolkodó elméit. Közvetlen a reformáció megindulásakor még az országgyűlésen is hoztak végzéseket a kiváltságos osztályban meghonosodott fényűzés és morális visszaélések ellen és midőn ezek a társadalmi bajok általános szétzüllésbe vitték bele az egész kiválságos rendet, megtörtént az ország politikai bukása is. Az erkölcsi elfajulás legnagyobb pusztítást a kiváltságos osztályban tett, annak tagjai lévén a papság, természetes, hogy azt is magával ragadta. Ezt maguk a katholikus papok is elismerték, sőt a XVI. század végén hazánkban az ellenreformációt megkezdő jezsuiták is. A reformációnak hivatása abban állott, hogy elsősorban a társadalom morális bajain segítsen. Ezért mindegyik reformátor, midőn tanait hirdeti, támadólag lép fel a katholikus papság ellen, melynek fényűzésében, rossz példaadásában keresi az ország morális téren való teljes züllöttségének okát. Ezért mondja Heltai Dialógusában Demeter: „Mi nem a kereszt alatt akarjuk őt követni, hanem lágy párnákon ülvén nagy palackokkal, jó piros borral, jó sült kappanokkal, de amint én látom, nem oda Buda, nem. Bezzeg, mint én hallom, máskép kell a jámbor keresztyénnek élni, mint az én társaságommal eddig éltem".

1 Ezért hirdetik már az első reformátorok a világi dolgoknak megvetését, a fényűzést, a társadalomban meghonosodott rossz szokásoknak elhagyását, szóval a teljes erkölcsi jobbulást. Ez az oka annak, hogy minden reformátor, ki nemcsak hitújító, hanem egyszersmind morálista is, összeütközésbe kerül a katholikus papsággal, kikben a társadalmi züllöttség főokozóit látja. Ezért támadnak oly nagy erővel már az első reformátorok, mint Ozorai is, a katholikus papságra és ezért akarják az egyház szolgáit a társadalmi bűntől megóvni. Ez az oka, hogy az első zsinatok annyira megrendszabályozzák a prédikátorok életét és oly ridegen, szigorúan körülírják azok tisztét. Az első magyar reformátorok, Ozorai, Szkhárosi Horváth András, majd Sztárai munkáikban már erősen támadják a katholikus papság bűneit, a társadalmi visszaéléseket, de magyar nyelven Heltainak a „Részegsegnek és tobzódásnak veszedelmes voltáról való dialógusa" volt az első mű, mely Heltai szellemében igyekszik a magyar társadalmat a részegségtől, tobzódástól és a 1 Heltai: A részegsegnek és tobzódásnak veszedelmes voltáról való dialógusa. C2.