Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1912

II. Heltai Gáspár reformátor és kora. Irta dr. Lakos Béla főgimnáziumi tanár

— 67 — melyen az antitrinitáriusok a trinitáriusokkal erejüket összemérték. A zsinaton Mélius és Dávid küzdenek különösen egymással. Blandrata az egész zsinaton nem szólalt fel, levonván a tanulságot a gyulafehérvári zsinaton történt kudarcából. Dávid jóformán egymaga állott a trinitárius tábor nagykészültségü theológusaival szemben, kik közül Ceglédi György, Radics Gáspár, Tordai Ádám, Szikszai Hellópeusz, de különösen Caroli Péter tünt ki, aki a zsinat negyedik napján jóformán egymaga állott meg Dáviddal szemben. Heltainak nagyon csekély szerepe volt a váradi dispután, ahol mindössze négy-ötször szólalt fel, akkor is arra kérte a vitatkozókat, hogy tartsák be a vitapontok tárgyalását; a tulajdonképeni theológiai vitában azonban Heltai nem vett részt. A váradi disputának leírása, mivel unitárius szerzők müve, egészen tárgyilagosnak el nem ismerhető, ami kilátszik a mű széljegyzeteiből, valamint abból is, hogy mig Méliusnak vagy Caroli Péternek hosszabb beszédeit elég röviden adja vissza, addig Dávid Ferenc feleleteit aránytalanul nagyobb részletességgel tárgyalja. Különben a király állásfoglalása kilátszott a zsinat első napján, midőn Békés Gáspár, ki a király nevében nyitotta meg a zsinatot, kijelentette Dávid Ferenc egy közbeszólására, hogy: „bizonyiczatoc meg tü, Hogy az egy Állatban a három Szömély legyen és a tü vallástoc mellé állunc".

1 A király a zsinat ötödik napján kijelenti, hogy: „Mélius ne pápálkodjék a mü birodalmunkban, a ministereket igaz vallásért ne kergesse, a könyveket meg ne égesse, mert a mü birodalmunkban mü azt akariuc, hogy szabadság legyen. Továbbá Tudgyuc, hogy a hitt Istennec aiándékia".

2 Mélius ugyanis Dáviddal való ellentéte folytán arra akarta birni a királyt, hogy „a hamis tudományokat, mint a pozdorját megégesse és megemészsze". A király a zsinatot a hatodik napon azzal zárta be, hogy „látja, hogy az ellenfél távozik, de azért azt kivánja, hogy Dávid Ferenc közhelyre menjen és a mi birodalmunkban valahol akarjátok disputálhattok vele". Tiltakozik a király azon rossz hir ellen is, hogy „a török hitet vallaná" és mert országának dolgai Erdélybe szólítják, a zsinatot berekeszti. Hogy az evolúció által teljesen áthatott lelkekre minő nagy izgalommal járhatott egy ilyen fényes, a király jelenlétében megtartott zsinat, ezt elképzelhetjük. Blandrata adta a királynak azt a tanácsot, hogy, ha azt akarják, hogy az Isten igazsága — az antitrinitárius tan — elterjedjen, akkor ne adjon többé hivatalt, jószágot a katholikusoknak és úgy látszik, Blandrata tanácsa szerint járt el a fejedelem, mert a váradi zsinat után a Báthoriak kivételével, kik a katholikus egyház hivei maradtak és egypár kapcsolt részen lakó főúr kivételével, az erdélyi főurak és nemesek túlnagy része unitáriussá lett. Dávidék a maguk hitvallását kiadták közvetlen a váradi disputa után 1570-ben, melyre a kálvinhitüek okt. 10-iki kelettel foglalták össze a maguk hitvallását.

3 1 A nagyváradi disputa 14. 2 U. o. 130. 3 U. o. 171-178. 5*