Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1912

II. Heltai Gáspár reformátor és kora. Irta dr. Lakos Béla főgimnáziumi tanár

— 62 — fogva korában egyedül áll, sőt a XVI. század legigazabb, legmélyebb vallásossággal telt református imakönyve.

1 A kolozsvári református szászokat és magát a beteg Heltait is egészen megtörte a királyi Ítélet. Előre látható volt, hogy rövid idő alatt a túlnagy többségben levő unitáriusok táborába fog átmenni papságával együtt a kicsiny református sereg. Pár nappal a kolozsvári százas tanács azon határozatának meghozatala előtt, hogy Heltai prédikátori tisztét tovább folytassa, tartották meg a hires gyulafehérvári zsinatot 1568 március 3-án. Már előbb az antitrinitáriusokat Mélius Debreczenbe hivta zsinatra, ahova Dávidék azonban elmenni nem akartak, mert tekintve Egri Lukács bebörtönöztetését, nem is látszott valami bátorságosnak, hogy Dávid és tábora Mélius meghívását elfogadja. Viszont Méliusék a Dávid által Tordára hivott zsinatra nem akartak elmenni, így aztán a fejedelem saját udvarába Gyulafehérvárra hivta meg a két tábort. A zsinat a két fél között tartott zsinatok közül legnagyobb volt, melyre mindkét fél meglehetős nagy számban vonult fel. A fejedelmi palota nagy ebédlő-termében tartották a vitákat és maga a fejedelem is jelenlétével, fényes udvarával mind a tiz napon keresztül megtisztelte a zsinatot. Heltai irja, hogy minden reggel 5 órakor elfoglalta a fejedelem székét és a kancellár jelt adott a zsinat megkezdésére. A magyarországi és erdélyi lelkipásztorok közül azok, akik a katholikus dogmák mellett maradtak (így nevezték akkor a reformátusok magukat), kérték a fejedelmet, mint legkegyelmesebb urukat, hogy mivel a disputák inkább kárára, mint előnyére vannak az egyháznak, azért jól vizsgálja meg az egyes," zsinat elé kitűzendő kérdéseket. A két évvel ezelőtt tartott gyulafehérvári zsinaton, jóllehet a szentírásból és az ellenfél által is elismert atyákból állították össze tételeiket, mégis az ellenfél fordulatok és egyéb csalfaságok által kisiklott a kérdések elől, kérik tehát a fejedelmet, hogy ezekre a vitavezetők a kérdések tárgyalásánál szigorúan ügyeljenek fel. A hatodik tételükben arra kérik a fejedelmet, hogy a legyőzött félt büntesse meg, a nyolcadikban pedig azt, hogy külföldi akadémiák elé bocsáthassák jóváhagyás végett a zsinat végzéseit.

2 Dávidék, kik magukat ministri professionis evangelicae-nek írták, nyolc pontban foglalták össze feleletüket. Tiltakoznak az ellen, hogy ők cselfogással élnének, mivel szigorúan betartják a törvényeket; de abba nem mennek bele, hogy a külföldi akadémiák bírálata alá bocsássák a zsinat végzéseit, azt sem kérik, hogy a király a legyőzött félt megbüntesse. Dávidék válaszára Méliusék viszontválasszal feleltek március 6-án, mivel „az ellenfél véleményét ismerik, szükségesnek tartják, hogy vitázásukkal mégegyszer az íráshoz forduljanak", kérik a fejedelmet, hogy a vitat1 Az imakönyv református voltát igazolja az Igaz hitért való könyörgés, különösen annak végszava d i i j, a megszentelésért való hálaadás, k i i j, Jézus Krisztusnak ismeretéért való hálaadás lij2, de különösen az Igaz hitbeli egységért való könyörgés Ov2. 2 Heltai: Brevis enarratio disputationis Albanae 1568.