Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1912

II. Heltai Gáspár reformátor és kora. Irta dr. Lakos Béla főgimnáziumi tanár

— 47 — tást tett a református egyház, bár még ezidőben a székelyföld számtalan helyén nem váltak teljesen külön az evangélikus és református egyházak. A magyar vá­rosok és a székelység között teljes erővel tért hódított református egyház a deb­reczeni zsinat után a tarczal—tordai zsinaton összegezte újból hitcikkeit, melyek alapjául Béza eredeti hitvallását vették. 1 Ezáltal befejezést nyert a kálvini hit­rendszernek kifejtése és így a magyar nemzeti egyház ép oly szervezett egyház­ként léphetett fel Erdélyben, mint a lutheránus szász nemzeti egyház. Erre az időre esik magának a fejedelemnek az áttérése is, aki 1563 április 27-én vette először két szín alatt az urvacsorát a magyar ev. püspök, Alesius kezéből. A fejedelem udvari papjának nevezte ki Alesiust és jószágot ado­mányozott neki. 2 A fejedelem áttérésének tulajdonítható az ez év junius 6-án megtartott országgyűlésnek azon határozata, mely újból megengedi, hogy mindenki azt a vallást fogadja el, azokat a papokat hallgassa, akiket akar. Ezen országgyűlési végzés meghozatalára az országgyűlést különösen a szé­kelyek között a kálvini iránynak erős terjedése birta, ahol örökös zavarokra adott okot a két egyház hivei között folyt vita, különösen a templom kérdésében. Ezért úgy határoztak, hogy ahol egy templom van, ott az egyik felekezet a másiknak istentiszteletét várja meg, de egymást az istentisztelet gyakorlásában ne háborgassák. 3 A fejedelem áttérésében, a királyi udvar eddigi tartózkodó álláspontjá­nak megváltozásában legfőbb része volt Blandrata Györgynek, az olasz dok­tornak, aki régebben Izabellának volt udvari orvosa és midőn Izabella 1559-ben hirtelen megbetegedett, a lengyel király sietve küldötte Biandratát Erdélybe, de már a királynét megmenteni nem tudta. A királyné halála után Blandrata elhagyta Erdélyt, de nem sokára János Zsigmond hívására ismét vissza jött Erdélybe és itt állandóan letelepedett. A beteges fejedelem, aki az 1561-iki, majd 62-iki örökös pártütések korában állandóan rettegésben élt, a pártütő Heraklides és Balassa Menyhért által támasztott zavaros időben félhetett közvetlen környe­zetében is a megmérgeztetéstől. Szüksége volt tehát egy olyan férfiura, aki gyermekkorától fogva a király rokonságának legmegbízhatóbb orvosa volt. így került Blandrata János Zsigmond udvarába és lett az ifjú fejedelem leg­megbízhatóbb barátja. Blandrata ép úgy, mint Stancaro nemcsak képzett orvos, diplomata, hanem hitujító is volt. Bejárta az egész Európát, vitázott Kálvinnal és társaival, összeköttetésben volt a két Socinus testvérrel és Socinus nézeteivel jött most Erdélybe, azonban eleinte nem lépett fel antitrinitárius eszmével, hanem, mint a király közvetlen környezetében lévő orvos, először a király lelkét az evolúció legelső irányzata, a lutheránizmus felé fordította. Blandrata Csáki Mihállyal együtt rávette a királyt, hogy mint fejedelem nyíltan a protestánsokat támogassa; de a király folytonos gyengélkedése követ­1 Kis Áron: 245, 411. 2 Bod : Szent Polykarpus 17. 3 Szilágyi: II. 218.

Next

/
Oldalképek
Tartalom