Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1912

VII. Főgimnázium

— 100 — nyilvános tanuló 583, azaz 98%> magántanuló 14, azaz 2 u/

0> Az előző 1911 —12. tanévhez képest, amikor 654 tanuló iratkozott be, fogyott a tanulók száma 57-el. Akkor 644 volt a nyilvános tanulók száma, most 583, így az apadás 61 ; a magántanulók száma akkor volt 10, most 14, így a magántanulóknál a növekedés 4. Az apadás legszembetűnőbb az I. és IV. o.-ban; amott 28-al, itt pedig 34-el fogyott a nyilvános tanulók száma. Az I. o.-ban való apadás egyebek között abban leli magyarázatát, hogy az 1912. év gazdaságilag épen azokban a megyékben volt a legkedvezőtlenebb, amely megyékből tanítványaink nagy részét sorozni szoktuk; régi tapasztalatunk, hogy a rosz termés mindig észrevehető az I. o. létszámán. A IV. o.-ban beállt apadás onnan van, hogy az 1911 —12. tanévben túlságosan nagy volt a IV. o. tanulók száma: 110, azt elérni egyáltalában nem lehetett. A létszám apadásában bizonyára része van annak is, hogy a helybeli róm. kath. gimnázium főgimnáziummá lett, mert számbavehető apadás épen a róm. kath. vallású tanulóknál észlelhető. Intézetünk még így is a legnépesebb vidéki intézetek közé tartozik. A magántanulók száma még mindig kevesebb, mint amennyi hasonló népességű hazai intézetekben szokott lenni. Következménye ez a tanári kar azon céltudatos törekvésének, hogy a magántanulók nagyon el ne szaporodjanak. Vannak különös méltánylást érdemlő esetek, amidőn a szüle kénytelen gyermekét magánúton tanítani; de általában elmondhatjuk, hogy a nyilvános iskoláztatásnak kivált a jellemképzés tekintetében mérhetlen előnyei vannak a magántanulással szemben. Mi a magánúton való tanulást nem is ajánljuk senkinek. Hadd ismerje meg a gyermek az életet már az iskolában a maga gyarlóságaival s jó oldalaival együtt. A tanulók megoszlása az egyes osztályok között általában igen arányos, a IV. A) és B) o.-ban pedig valósággal ideális volt. Aránytalanság csak az V. o.-ban volt, ahol a két IV. o.-nak az előző tanévben való zsúfoltsága miatt igen nagy volt a létszám. Ez azonban csak átmeneti állapot volt, többé bizonyára nem fog előfordulni. Most látjuk már, milyen bölcs intézkedés volt, amikor intézetünk négy alsó osztályát párhuzamosítottuk. Ezzel mindenkorra biztosítottuk az intézet normális népességét. Az alsó osztályokban, ahol az alapvetés munkája folyik, két csoportra oszlanak a tanulók s mikorra a felsőbb osztályba kerülnek, annyira megfogynak, hogy nehézség nélkül elhelyezhetők egy-egy osztályban. Az a nagy előny is jár ezzel, hogy így a felsőbb osztályokba is jórészt a saját tanítványaink kerülnek, akik ismerik iskolánkat s akiket mi is ismerünk. Szomorú tapasztalatok birtak rá bennünket, hogy a más intézetből fölvételre jelentkező tanulókkal szemben nagy óvatosságot tanusítsunk. Az 1912—13. tanévre más intézetből mindössze 32 tanulót vettünk föl, " az előző tanévben 41-et. A más intézetből fölvett tanulók az egyes osztályokban így oszlanak meg: I. o. 1 ; II. o. 10; III. o. 9; IV. o. 3; V. o. 2; VI. o. 5; VII. o. 2. Eddig mindig az V. o.-ba jött legtöbb tanuló más intézetből;