Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1911

I. Gelléri Szabó János emlékezete. Emlékbeszéd. Az 1911 nov. 26-án Budapesten tartott emlékünnepélyen mondotta dr. Antal Géza theol. akad. tanár, orsz. képviselő

I. Gelléri Szabó János emlékezete. — Emlékbeszéd. — Az 1911 november 26-án Budapesten tartott emlékünnepélyen tartotta dr. Antal Géza theol. akad. tanár, országgyűlési képviselő. Hegymászók jól ismerik azt a természeti tüneményt, hogy fent a magas régiókban az imént még pompás kilátást hirtelen keletkező köd zárja el és az égbe nyúló hegycsúcsok szemgyönyörködtető látványa helyett a mindent megülő köd lomha sűrűsége lepi be a láthatárt. Az utas csalódottan és csüggedten veszi útját lefelé és csak ha egy erős légáramlat elsöpri a ködöt, bontakoznak ki ismét a hegycsúcsok a maguk imponáló magasságukkal. Ilyen érzés volt az, mely elfogott mindnyájunkat, midőn három évvel ezelőtt az elhunyt Gelléri Szabó János nagy szivéről tanúskodó végrendelet kihirdetése után alig néhány órával egy másik, minden jótékony alapítványát és hagyományát visszavonó végrendelet létezésének hire járta be a sajtót és midőn e hamis végrendelettel kapcsolatos bünügy izgató részletei majdnem teljesen elfedték szemeink elől a nagy emberbarát alakját, mely csak ennek a bünügynek befejezése után bontakozhatott ki előttünk a maga igazi mivoltában s csak akkor gyönyörködhettünk zavartalanul egy, a maga erejéből magasra emelkedett és ideális lelkületét az utolsó pillanatig megőrzött férfi imponáló szellemi és jellembeli erejében. Ugy érzem, hogy szükség volt annak a három évnek elmúlnia, mely Gelléri Szabó János elhunyta óta eltelt, hogy az ő egyéniségének ünneplése zavartalan, minden disszonáns hangtól ment legyen ; úgy érzem, hogy szükség volt egy bizonyos távlatot nyernünk, hogy egész valójának a köznapin felül emelkedő volta a maga nagyságában állhasson előttünk és ha nem feledhetjük is el teljesen mindazt, ami halálát követőleg nevével kapcsolatban a hir szárnyaira került, egyénisége annál tisztábban, annál fényesebben áll előttünk, minél távolabbról tekintjük azt és élete is annál tanulságosabb lesz ránk nézve. í*