Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1911

I. Gelléri Szabó János emlékezete. Emlékbeszéd. Az 1911 nov. 26-án Budapesten tartott emlékünnepélyen mondotta dr. Antal Géza theol. akad. tanár, orsz. képviselő

— 17 — vagyoni erő nélkül kezdő férfiú halálakor milliók felett rendelkezik, olyan milliók felett, melyeknek egyetlenegy filléréhez sem tapad a szennyes úton szerzett pénznek átka. Midőn Gelléri Szabó János az Egyesült Államok polgáraira hivatkozik és midőn szerényen maga is megjegyzi, hogy vagyonát nemcsak becsületes munkája, de a sors kedvezése is segített növelni, megadja nyitját annak a lelki állapotnak, mely őt épen úgy, mint az amerikai Egyesült Államok polgárait, nagylelkű hagyományaik megtételére birja. A selfmade emberek egészen másként értékelik a vagyont, mint azok, akik ehhez örökség utján jutottak. Aki kicsiny helyzetből kezdve a kedvezőtlen viszonyokkal emelkedik feljebb és feljebb, sokkal nagyobb részvéttel viseltetik azok iránt, akik épen olyan kedvezőtlen helyzetben vannak, mint amilyenekben ő volt pályája kezdetén és épen azért sokkal hajlandóbbak önmaguk-gyüjtötte vagyonuk egy részével segítségükre jönni azoknak, akiknek az életből egyelőre más, mint szenvedés nem jutott, mint amilyen hajlandók a vagyoni jólétben szülöttek, kik az életnek ezt a kemény oldalát csak hallásból ismerik. A társadalmi nyomor enyhítésére szolgáló külömböző alapítványok és hagyományok, melyekkel az amerikai Egyesült Államok polgárai tényleg az emberi jótékonyság élén állanak, ebben leli magyarázatát és ez derít világot arra az élete egész folyamán végigvonuló elhatározásra is, mely Gelléri Szabó János lelkének legbelsőbb indítéka volt. A másik, ami megragadja figyelmünket, az a mintegy mentegetődzés, mely e szavakban foglaltatik: „ha életében úgy, amint azt óhajtotta volna, a hazai közhasznú intézmények emeléséhez nem járulhatott". Gelléri Szabó János érezte, hogy az a nagy vagyon, melynek birtokosává lőn, már életében kötelességeket rótt rá, kötelességeket, melyeket oly mértékben, mint azt óhajtotta volna, nem teljesíthetett. Nem teljesíthetett pedig azért, mert a közhasznú intézmények támogatását sürgető kötelességtudattal szemben állott egy másik princípium, melyet kezdettől fogva szem előtt tartott, melyet követett életének legnehezebb viszonyai között, mikor jövedelmei alig voltak elégségesek a tisztességes megélhetésre, az a princípium, mely a jövedelem egy részének vagyongyűjtés céljaira félretevését tette kötelességévé. A nélkülözések, melyek között Gelléri Szabó János pályáját 2