Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1910

II. Cicero életfilozófiája. Székfoglaló értekezés. Irta s az 1910 szeptember 5-én tartott évmegnyitó ünnepélyen felolvasta Sándor Pál főgimn. tanár

— 39 — kodása és meggyőződése. Cicero elismerte, hogy tudni magában véve is jó, mégse maga a tudás, hanem annak az életre gyakorolt ereje a legfőbb. Csodálja a stoikusok ethikájának csodálatraméltó szigorúságát, mégsem fogadja el egészen, mivel oly nagy e szigorúság, hogy azt a mindennapi életre nem alkalmazhatjuk. Cicero pedig mindig erre törekedett, ami bizony megalkuvással járt. Minthogy tehát álláspontja nagyon ingatag, elvei és tanai sem mentek mindenütt a zavarosságtól, sőt hellyel-közzel a következetlenségtől sem. Cicerónak ama törekvéséből, hogy a helyes és boldog életre szabályokat akart előírni, megérthetjük, hogy a bölcsészetben a legnagyobb gondot az ethikára fordította. De ez könnyen érthető, hiszen Cicero leginkább a stoikusokat követte; a stoikusok pedig minden filozófiai disciplinát alája rendeltek az ethikának. A stoikusok véleménye szerint a bölcsészet célja: az erényt és tisztességet megtanulni. Az erényt pedig csak úgy tanuljuk meg, ha gyakoroljuk. Ebből következik, hogy helyesen cselekedni: erény. Ez volt a legfőbb eszme, amely Cicero figyelmét megragadta és amelyre, mint alapvető tanításra a De officiis-t építette. Az ő tanítása, az eklektikus filozófia, nem a saját gondolatatainak és eszméinek rendszere, hanem a már meglevőknek alkalmazása a gyakorlati életre. Ezért főleg a stoikus és epikureikus tanokat hirdeti; de a római élet követelményei szerint való változtatásokkal és módosításokkal. A De officiis megírásához legfőbb forrása Panaetiusnak „íleol rod •/.atirj'Mvxog" cimü müve volt, melyet müvének első két könyvében követ is; a harmadik könyvhöz Posidonius, Platón és Aristoteles voltak a forrásai. Ezeken kivül Diogenes, Hecaton és a tyrusi Antipater müveit is felhasználta. A De officiis tartalmi ismertetése. Cicero e müvet, mely három könyvből áll, Marcus nevü fiának ajánlotta, aki akkor Athenaeben, Brutus mellett katonáskodott. Tudjuk, hogy Cicero filozófust és szónokot akarván nevelni fiából, őt Athenbe küldte. Marcus azonban inkább a katonaság és az élvezetek iránt mutatott kedvet és hajlandóságot, mint a tudományok iránt. így történt, hogy midőn Brutus Athenen keresztül ment és az ott időző római ifjakat fegyverre szólította, Marcus is hozzá csatlakozott és a táborban rövid idő múlva a legbátrabb és legkötelességtudóbb vezérek egyike lett. Midőn erről Brutus értesítette Cicerót (Brut. Cicero 11. 3.), „Cicero örömében rögtön megirta és fiának ajánlotta a kötelességekről szóló értekezését, amely talán a legszebb munkája és mintegy utolsó búcsúja családjától és hazájától". (Boissier G.) Ez a mü Cicero praktikus filozófiájának legpraegnansabb bizonyítéka, mely egyszersmind egész ethikáját is magában foglalja.