Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1910

I. Váli Ferenc emlékezete. Emlékünnepély születésének 100-ik évfordulója alkalmából, 1910 szeptember 30-án

- 17 — Épületes szorgalmú, szelíd erkölcsű és józan életű. Különös jegyzetek alatt. A túl a Dunai egyházkerületi Főiskolából Pápán Széniorságot végezvén, a helybeli középiskolai igazgatásra meghivatott. Aláirva: Tüdős József s. k. lelkész és Kossár Ferenc egyh. gondnok. Megjelent munkája: Iskolai kézi könyvtár a Helv. hitvallású elemi iskolák számára két füzetben. 1845-ben és 46-ban többször megválasztják az egyház aljegyzőjének, úgyszintén az egyházmegyei gyűlésre követnek. 1847 május 30-án kiküldik többekkel együtt a Nagy-Győrben junius 14-én tartandó kerületi gyűlésre Váli Ferenc presbiteri is. Ezen Győrben tartott kerületi gyűlésen záródtak le a pápai főiskola székhely-kérdésének második, de legkomolyabb küzdelmének aktái. 1839 szept. 20-án Veszprémben tartott kerületi gyűlésen vette kezdetét Botlik János táblabiró és konzisztóriumi asszesszor azon kijelentésével, hogy Székesfehérvár polgársága és a nemes városi tanács a Pápán létező főiskolát kebelébe egész örömmel befogadná. A kerületi főiskola bírásáért megindult nemes versenyben, 1840-ben a révkomáromi egyház is megjelent folyamodványával, kérve, hogy mivel éppen most új iskolai épület emelése szükséges Pápán, az újabb építkezés helyett helyeztessék át Komáromba. Azonban Veszprém és Győr sem maradt el, mert református, sőt evangélikus polgársága nagy áldozatkészséget tanúsító komoly ajánlattal pályázott a főiskola elnyerésére. A sok izben megejtett szavazások végtére is 1844 szept. 16-án Palotán tartott kerületi gyűlésen elvileg, a szavazatok megszámlálása után Komárom javára döntötték "el e nagy kérdést és 1845 jan. 16-án Kömlődön egybegyűlt közgyűlésen beterjesztették a megállapított szerződési pontokat. Junius 17-én Révkomáromban elintézve a győriek ajánlatát, az iskolának f. évi november l-ig Révkomáromba átköltözése elrendeltetett, miről „Ő cs. és kir. Apostoli felsége oly alázatos felterjesztéssel rendeltetett megkéretni: hogy ezen határozatot legfelsőbb királyi egyezményével s jóváhagyásával megerősíteni legkegyelmesebben méltóztassék". A kért engedély késett 1847-ig, ekkor alapos indokolással megtagadtatott s az iskola Pápán maradt ezen nagy vidék lakosságának még nagyobb örömére. E hosszú küzdelem izgalmait Váli Ferenc Komáromban élte át, mint a szintén régi iskola igazgatója és azon rendkívülinek mondható esemény előtt állott, hogy az anyaiskola, hol tanult, tanító és szénior volt, gazdag könyvtárával, togátus ifjaival és az egész tanárkarral eljön hozzá, az ő gimnáziumát fölemelni az országos hirü főiskolák sorába. A sorsnak ily nagy kegyére ő bizonyosan nem áhítozott, szerénységéről ismert jó lelke azt nem is kívánhatta, mert mig egyfelől sokkal nagyobb hálával gondolt vissza az anyaiskolában élvezett jótéteményekre, mintsem azt kívánhatta volna, másfelől sokkal jobban ismerhette a komáromi egyház és gimnázium vagyoni állapotját, mintsem aggodalom nélkül gondolhatott volna a jövőre. Egyik oldalon az egészséges fejlődésben levő, történelmi tradícióval dicsekedő főiskola, másik olda2