Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1909

II. A nemzeti elem az Árpádok művelődésében és iskolázásában. Irta Acsay Ferenc

— 56 — ban is, hol a XI. század elején Theophano császárnő révén próbált hatalomra vergődni: de szintén kevés állandósággal. Nem volt benne semmi agresszív erő, csak hideg formaság vala, mely csupán a formákat kedvelő udvari életben érvényesítette befolyását. De az ilyen külső behatás inkább szellemet öl, lelkeket fagyaszt; igazi művelődésre tehetetlen.

1 így tehát a görög birodalomhoz való csatlakozásunkkal talán más képe lett volna a jövő Európának, más lett volna fejlődése a történelemnek, de a százesztendős birodalom nagy kárát látta volna a politikai, a társadalmi és a szellemi művelődés terén egyiránt. De talán erősebb, s gyorsabb lett volna a szellemi, kulturális fejlődésünk, ha önmagunkban fejlődünk? Vájjon Hunyadiban, ki latinul beszélni csak késő öregségében tudott, irni is alig, az idegen szellemű művelődés ereje győzte le a pogány hatalmat és nem az ősi magyar hadi vitézség? Bizony, ha békén hagyja Hunyadi Mátyás a nyugatot, ahol szerzett dicsősége annyi áldozatba került, és a török ellen fordul nemzete erejével, jobban megszilárdította volna országát, és egy negyedszázad alatt nem bukott volna alá a nagy dicsőségből. Ha azt a nagy szellemi fejlődést legalább részben is nemzeti alapba ülteti, mint idegen, csinált virág nem száradt volna ki az új talajban. Zápolya, Európa első oligarchája, mint király utolsó lett. Vágyai beteljesedvén, szárnyaszegetten lohadt ambíciója, s nem tudott többé föllelkesedni. Pedig erejével, hadvezéri tudásával egy maga meg tudta volna menteni a nemzetet egy nemzeti király alatt. „Valóban nemzet, mely művelt, s műveletlen ésszel, erővel, s cselszövényekkel hadakozó szomszédok megtámadásai között európaivá létének első négy századában oly sértetlenül tartá meg nemzetiségét, s a második nagy időszakban az olasz, német és lengyel befolyást szinte oly szerencsésen elviselte, hatalmasabb elemeket rejt magában, minthogy kételkedni lehetne életerejében és tökélyesedhetésében."

2 De visszatérve tárgyalásunk elejtett fonalához, ismétlem, azt mondják, hogy az volt az egyetlen helyes útja-módja szellemi átalakulásunknak, hogy a nyugathoz csatlakozzunk. A következő idők ezt igazolták.

3 A nemzet meghódolt a kor parancsoló kényszerűségének: elfogadta a nyugati műveltséget. A nemzet nagy szerencséjére Géza, de főleg István fölismerték, hogy mily nehéz, parancsoló a helyzet, mely kötelességet ró a nemzetre, ha itt akar élni. 1 V. ö. Lánczy Gyula, i. h. 42. 1., külön kiadásban 14. 1. 2 Athenaeum, 1838. II. 743. 1. és Kerékgyártó i. m 2.-3 11. 3 „A nyugati egyház kebelében fejlődtek ki a nyugati kultura áldásos emlői s ezen emlőkön fejlődött és szilárdult a magyar nemzet is azon erkölcsi erőre, amely azt eddig is minden viharok között megmenté, s mely jövőjének, s további kulturai missiójának legbiztosbb zálogául szolgál." Törpk János; Publicistái dolgozatok, 529. 1.