Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1909

II. A nemzeti elem az Árpádok művelődésében és iskolázásában. Irta Acsay Ferenc

— 53 — Kct komoly tudós önálló véleménye, mely szembeszáll azzal a csalhatatlan bizonysággal kimondott és elfogadott Ítélettel, hogy a nyugati kultúrához való csatlakozásunk mentett meg, tartott fenn bennünket. Hányszor elvesztettük ezt a hires nyugati kultúrát? S hányszor kellett újra, egészen elölről kezdeni munkánkat? És ugyan segített-e bárcsak egyszer is újjászervezkedésünkben az a fennen magasztalt Nyugat, melynek annyit hálálkodunk ? Hogyne! IV. Bélát, ki kincseivel elmenekül Fridrikhez, e kedves szomszéd oly szívesen támogatja, hogy könnyebben menekülhet tovább — koldusként. Kiüztük a törököt a nyugat segítségével, de fejében, hálaként a szép arányokat öltött nemzeti élet és a tudományok virágzása után a „nemzetietlen" korszak következett. Avagy talán az előtte virágzó nemzeti küzdelmek fényes korszakát úgy vettük nyugattól ? Erdély hatalma idegen virág vala ? stb. . . . Lovagiasak voltunk mindenkor és előzékenyek, mit mi egyáltalán sohasem tapasztaltunk a nyugati népek részéről. S mégis a mi népünk műveletlen volt. Ugy mondják ellenségeink. Nem tudom, mit kívántak volna még tőlünk ? Csak még két, igen jellemző dolgot említek meg. Európaivá, keresztyénné létünkben legnagyobb érdemet tulajdonítanak maguknak osztrák és szláv szomszédjaink. Kérdezem először, ugyan mit kaptunk a XI. században, keresztyén műveltségünk megalapításakor az osztráktól ? Nem kaphattunk semmit, mert neki sem volt semmije. Az kétségtelen, hogy a nyugati kultura legközvetlenebb befolyásának ereje Ausztriából érezhető, mely befolyás tart is folyton. De hogy a középkorban mennyit vehettünk tőle, azzal tisztában lehetünk, ha elgondoljuk, hogy még osztrák vélemény szerint is Ausztria műveltség tekintetében a középkorban messze mögötte maradt a többi német-frank államoknak, s hogy — „nem volt egyetlen kolostoruk, mely a tudományokat ápolta volna, egy birodalmi apátságuk, melynek feje az udvarral és a kormánnyal élénk összeköttetésben állott volna . . . Néhány zárdaiskolában a barátokat és talán más tudnivágyó ifjakat vallásban, írás-, olvasásra és számvetésre tanították."

1 Kérdezem másodszor, igaz-e az, hogy a honalapító magyarok lerombolták az itt talált szláv műveltséget megjelenésükkel ? Megkeresztelt avarokat és keresztyén szlávokat találnak itt őseink. A keresztyénséggel földművelőkké lesznek az avarok, templomokat építenek és alkalmazkodni törekszenek nyugathoz.

2 De kevés eredménnyel a történelem tanúsága szerint.

3 1 Huber Alfonz: Geschichte Oesterreichs. Wien, 1885-95. I. 491—93. 11. Id. Lánczy Gyula: A magyarság az Árp. kor. 1. h. 56.-57. 11. 2 Hunfalvy P. u. o. 164.—65. 11. 3 Az avaroknál lassan halad a keresztyénség terjedése. Hiszen térítőik a bajorok, •akik csak az imént lettek keresztyének. S bár — „bántatlan működnek", eredmény nem látszik semmi. Hunfalvy Pál, u. o. 157. 1. „Mig a pannóniai s mondjuk a dáciai megtört avarok hódolnak 796-ban, addig Tudun a Dunáninneni avarság egy tetemes részével Nagy Károlyhoz megyen a tett igéret szerint megkeresztelködni s onnan tisztességes ajándékok-