Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1909

I. Kocsi Csergő Bálint rektori beszédei. Közli Thury Etele

— 4 — ról is élénken világítják meg s egy-egy fénysugárt vetnek műveltségünk történetére. Kocsi Csergő Bálint 1647 augusztus havában Kocson, Komárom vármegyében született. Atyja István becsületes polgár, anyja Végh Katalin volt, kik az ottani iskolában szorgalmas gonddal neveltették és 1664 május havában a debreczeni kollégiumba küldték tanulmányai folytatására, hol Martonfalvai György s más tudós tanároktól a filozófiai és theologiai tudományokat hat esztendeig tanulta és bevégezte s 1670-ben Munkácsra ment rektornak. De ezen tisztében csak három hónapig forgolódhatott, mert az itteni iskolai szokás szerint, ekkor megtartott közvizsgálaton, két jézsuita, valami Tordai és Görzsönyi nevti is jelen volt, kik a tanulóknak a pápás hitről és erkölcsről adott feleletein megbotránkoztak s II. Rákóczi György özvegye, a katholikus hitre tért Báthory Zsófia előtt bevádolták s már-már csaknem bebörtönöztetett; de az isteni kegyelem az egyház tekintélyes tagjainak közbenjárására ettől megmentette. Ekkor ismét Debreczenbe ment, s itt néhány napot eltöltvén, Erdélybe indult, hogy ennek városait megismerje, melyeket eljárván, télre visszament Debreczenbe, s 1670 november 17-én az iskola törvényeit másodszor is aláirta és az egész telet tanulással töltötte. 1671 május havában szülei látogatására Kocsra ment. Alig volt itthon néhány napig, a pápai egyház meghívását vette, hogy az iskola igazgatását fogadja el, melyre magát Tolnai Gergely és Nógrádi Jonathán buzdítására felajánlván, állásába ez évi május 27-én beiktatták. Maga irja önéletrajzában, hogy két évig és kilenc hónapig tanított Pápán, a katholikusok folytonos fenyegetései között s egy alkalommal életét is csaknem kioltották. Kocsit 1674 március 5-ére a pozsonyi rendkívüli törvényszék elé idézték, hol az egyház egyik lelkésze Séllyei István püspökkel együtt megjelent, s elitéltetett és börtönbe vettetett. Május elején Pozsonyból a lipótvári börtönbe hurcolták, hol sorsa csupa nyomorúság, kín, szenvedés volt. 1675 március 18-án elővezették és társaival együtt útnak indították még nagyobb kínokra Trieszt felé. Hogy öregebb társait a kegyetlen katonák veréseitől megkímélje, mindig hátul ment. Majd Nápolyba érve május 8-án eladatott 50 aranyért a gályákra evezős rabszolgának. Innen irt több levelet megszabadításuk érdekében a hazába és külföldi pártfogóikhoz. 1676 febr.