Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1909

II. A nemzeti elem az Árpádok művelődésében és iskolázásában. Irta Acsay Ferenc

- 43 — Ugy okoskodik, hogy egy hódító nemzet inkább megkövetelheti azt, hogy az ő nyelvét megtanulják, minthogy ő tanulja meg mások nyelvét. Nagyon természetes, hogy arról szó sem lehet, mintha a magyar nyelv az új hazában egyszerre uralkodóvá is lett volna a honfoglalás után az idegenek közt is. Hosszú századok munkája az, mert csak lassan történhetik. De már ekkor megkezdődött. Megkezdte maga a hódító magyar. Nem zárkózott el az újonnan megismert fogalmaktól, mert ezek tágították ismeretkörét s a mindennapi használat következtében a mindennapi élet eszközlőjébe, a nyelvbe is bevett. Fölvette „a magyar nemzet az új haza összes szláv és német néptöredékeitöl és szomszédaitól a kulturai szavakat: nevezetesen a földmüvelés, az ipar az úri és alattvalói jogviszony terén, amint fölvette európai, kulturai életöket. így ezek révén szaporította szótárát, mint népeivel nemzetét és országát."

1 Nyelvünk tehát fejlődött szakadatlanul. És a nagyobb fokú szellemi műveltség tanúsága, hogy irni is tudtak őseink. Nem a mai Írással, hanem saját eredeti Írásukkal, mit ázsiai örökségül hoztak magukkal, s melynek létezését szintén történeti adatok bizonyítják.

2 Kézai Simon irja a székelyekről, hogy — „Blachis — oláhokkal — commixti litteris ipsorum uti perhibentur".

3 Ép úgy leirja ezen eredeti ős írást Thuróczi is a maga krónikájában.

4 Bonfinilto is tud ez Írásról: „Litteras scythicas habent, quas non in papyro scribunt, sed ligno excidunt, paucis notis, multa sensa comprehenduni."

r' Tudtak tehát őseink irni és olvasni. Ezt az írást nem itt tanulták, hanem örökségül hozták ide. Mert ez esetben, mint már Toldy megjegyezte, könnyebb lett volna a latin irást megtanulni/' „Hogy pedig a betüismeret és olvasás csak tanítás által eszközölhető, 1 Ipolyi A., Kisebb munkái. Budapest, 1887. III. 18. és 16. 11. 2 L. Menander idézett szavait. Igaz, hogy Menander a VI. századból szól, de ha már ekkor tudtak irni, a vezérek korában is minden bizonnyal. De vannak is rá adataink. 3 Gesta Hunn. et Hung. L. I. c. 4. Endlicher i. h. 100. 1. V. ö. Szabó K., Kézai S. mester magyar krónikája. Pest, 1862. 69. 1. Szabó Károly Kézainak e tévedésére figyelmeztet, amennyiben az oláhok a XIII. században nem tudtak irni. De nem lehet az „ipsorum"-ot „saját Írásukkal" fordítani. Kézai nyelve nem klasszikus. És azt hiszem, hogy bár tévesen, de épen a tévedés elkerüléséért mond Kézai „ipsorum"-ot a jó „suis" helyett, de a kevéssé specifikáló „eorum" helyett is. V. ö. Hunfalvy: Ethnographia 477. és köv. 11. 4 „Hi, nondum Scythicis literis obliti, eisdem non encausti et papyri ministerio, sed in baculorum excisionis artificio, dicarum ad instar, utuntur." Chron. Hung. I. c. 24. Ed. Schwandtner I. 78. 1. V. Ö. Oláh Miklós Atilla, c. 18., Ed. Kollár, 195. 1. „Pro literis notas quasdam in scipionibus ad formám tesseram quadratis excidunt, lineamque a dextra in sinistram . . . ducunt, quarum unas, seu ad summum duas punctis quibusdam additis plusquam pro numero caracterum praebent intelligentiae, Hunnos his usos fuisse, apud indigenas tritum est." 5 Ed. Zsámboki, 77. 1. V. ö. Budapesti Szemle, 1866. V. k. Wallaszky Conspectus ... 43-64. 11. 6 A magyar irodalom története. I. 26—27. 11.