Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1909

I. Kocsi Csergő Bálint rektori beszédei. Közli Thury Etele

— 30 — ségnek keresését (Eccl. 2:18.). Salamon is a bölcsességet gyenge korában kereste, azt szerette és azt mintegy jegyesül magának választotta (Sap. 7 :2.). Sőt a Sámuel, mikor szólni sem tudna, akkor kezdett az isteni szolgálathoz és tökéletes élethez (I. Sám. 1 :24; 3:1.). De sokan az emberek közül, ezeket csak szófia beszédnek tartják. Ki tudná előszámlálni, mennyi fogyatkozás vagyon e dologban a mostani emberek között? A szülék minthogy patres carnis, csak a testet adják fiuknak, nagy gondot viselnek gyermekük testére. Ha egy kis nyavalya éri, ha magát meg sérti, mind dolgát elhagyja az anyja és fiát siratja, kérleli, orvosolja. Ha bal kézzel nyúl az étekhez fiad, úgymond Plutarchus, ha tekinteti, ha álla és dereka hordozása nem esik díszesen, ha egy hajaszála jól nem áll fejében: ottan megdorgálja és mindaddig pirongatja, vesztegeti szegény gyermekét, mig kedve szerint nem esik a dolog. De a mellett ha rest az isteni szolgálatban, ha csacsogó, ha szerelmeskedik és egyéb vétekben leledzik, nem érzik a szülék oly keservesen, efféle lelkinyavalyájukat. Vaj ki kevesen vannak olyan anyák, mint ama Machebeusnál megemlített hét fiaknak annyuk, ki inkább akarta, hogy a maga szeme láttára szörnyű halállal megölessék hét fia, hogy sem csak egy punktumában eltávoznának Istennek törvényétől Bezzeg a mostani szülék arra gondot viselnek, hogy világi jószágot keressenek, és hagyjanak gyermeküknek, de ezered részét munkájuknak abban nem foglalják, hogy jó erkölcsben és tökéletes jámborságban hagyják őket. Maga mi haszna fáradtságuk jó nevelés nélkül, hiszen ha egyenes erkölcsben nevelik fiukat, azok maguknak keresnek, ha feslett és megveszett erkölcsben maradnak, bár valaki a Crőzus kincsit hagyja is nekik, a tékozlófiuval elvesztegetik. Mindezek azért így lévén, ti reátok, maradéktokat igazán szerető szülék, és ti reátok, jó szófogadó engedelmes fiak térítem beszédemet. Ti szülék annakokáért ha lelketekkel nem akartok fizetni fiatokért, úgy tanítsátok magzatitokat, amint Szent Jeronymus mondja, hogy esküdni ne tudjanak, a hazugságot szentségtörésnek tartsák, semmi bűnt ne állítsanak kicsinynek. Eszetekbe vegyétek szülék, hogy az ifjúság könnyen hajol a gonoszra (Gen. 8. 21.), azért gyermekieket kisded korotokban jóra szoktassátok. Ne csudáitassátok hát ő velők a világi becsületnek, értéknek, nemességnek, szépségnek, gazdagságnak, tisztnek, friss öltözetnek, jó lakásnak az ő fényességes hiúságát, mert mindezeknek szeretetire fölötébb is hajlandók. Nem arannyal, hanem bölcs tanításokkal és jó erkölcsök dicséretivel töltsétek kisdediteknek fülüket. Igaz keresztyéni gondolatokat és kívánságokat oltsatok és csepegtessetek az ő szivükben. Azt hallják gyakorta tőletek, hogy hívság, veszedelem, lélekkárhozat e világon kapdosni, az ő javaiban zabállani. Árnyék, álom, semmi a földi uraság és gazdagság, gyalázatos, gyűlölséges; veszedelmes a részegség, hazugság, fajtalanság és világi kevélység, csak az boldog, aki Istent féli, csak az dicséretes, aki gyermekkorától fogva idvességét keresi, csak az okos, aki az örök kárhozatot elkerüli. Semmit ne dicsérjen tehát az