Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1909

VII. Főgimnázium

— 105 — redukálhatnák a mesterséges világítás használatát, ami tudvalevőleg nagyon rontja a gyermekek szemét. Intézetünkben meglehetősen ki van fejlődve a magántanítói intézmény, hogy t. i. felsőbb osztályú jobb tanulók tanítanak alsóbb osztályú tanulókat. A dolog most teljesen rendezetlen. Az osztatlan tanítási rendszer mellett szervezni lehetne ezt is oly formán, hogy egy instruktor csak egy osztálybeli tanulókat tanítana, egy helyen összegyűjtve s egyszerre, amely körülményt már a tanulók elszállásolásánál is tekintetbe vehetnénk. Olcsóbbá és jobbá tehetnénk a magántanítást. Oly intézeteknél, mint a mienk is, ahol a vidéki tanulók száma mellett elenyészően csekély a helybeli tanulók száma, az osztatlan tanítási rendszer behozatalánál legnagyobb aggodalmat okoz az erkölcsi felügyelet kérdése, amely mellett úgyszólván minden egyéb kérdés eltörpül. Az 1909—10. tanévre beiratkozott 618 tanuló közül csak 181 a pápai: 29%; 437:71 0 /o pedig vidéki. Otia sunt vítia! Attól lehet tartani, hogy ezen utóbbiak, nem állván szülői felügyelet alatt, a szabad délutánokat nem tanulásra, önképzésre, hasznos szórakozásra és testedzésre, hanem ellenkezőleg: lelküket, testüket megrontó szórakozásra, mulatozásra fogják fölhasználni. Kézen fogva kell a gyermeket a jóra vezetni s annál jobb, minél állandóbban rajta van a tanulón a tanár szeme. Amennyiben mégis az osztatlan tanítási rendszert honosítanánk meg, minden esetre reformálni kellene az ifjúsági felügyelői intézményt úgy, hogy az ifjúsági felügyelők nappal is állandóan szemmel tarthatnák s minél gyakrabban meglátogathatnák a tanulói lakásokat és nyilvános helyeket. Komoly megfontolást kíván nálunk a dolog a köztartás szempontjából is. Tudvalevő, hogy intézetünk növendékei közt igen sok az olyan szegény fiu, aki reggelit egyáltalán nem eszik s akinek arra sincs pénze, hogy 10 órakor valami ennivalót vegyen magának. Az ilyenek a köztartási vacsora mellett aligha bírnák ki, hogy másnap délután egynegyed kettőkor ebédeljenek. De még akik esznek is reggelit a köztartáson, egy pohár tejjel aligha bírnák ki délután egynegyed kettőig, az ebéd idejéig. A köztartáson étkező tanulóknak 10 vagy 11 órakor mindenesetre adni kellene valami ennivalót, ami viszont a köztartási dijak felemelését vonná maga után, ez pedig egyáltalán nem kívánatos. Ha az ebéd délután egynegyed kettőkor lesz, a vacsorát is későbbre kell tennünk legalább fél órával s így hét órakor lenne vége a vacsorának. Nemcsak azért lenne ez hátrányos, hogy később vacsoráznának a fiuk, holott annál jobb, minél korábban vacsorál a gyermek, hanem azért is, mert főleg az őszi és téli hónapokban alkalmuk lenne a tanulóknak a kószálásra, a szállásukról való elmaradásra. A Körrendeletben hangsúlyozott egészségi szempont, hogy az osztatlan tanítási rendszer mellett a felszabadult délutánokat a tanulók jobban értékesíthetik sétára, kirándulásra s egyéb testedző szórakozásra, inkább nagy váró-