Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1909

VII. Főgimnázium

— 99 — Az 1909 szept. 8-án tartott érettségi vizsgán, amidőn a közoktatásügyi kormányt Bakó József nagykőrösi ref. lelkész s országgyűlési képviselő képviselte, az egyházi főhatóság képviseletében pedig Németh István egyházker. főjegyző elnökölt, Pápáról teljes vizsgára jelentkezett 7, javító vizsgára 3; a csurgói ref. főgimnáziumból javító vizsgára jelentkezett 4 ifjú, összesen 14. A teljes vizsgálatot tevők közül sikerrel vizsgázott 5, javító vizsgára utasíttatott 2; a javító vizsgálatot tevők mindannyian sikerrel vizsgáztak. Az 1909 dec. 15-én tartott javító érettségi vizsgán, melyen a közoktatásügyi kormány képviselője Városy Tivadar győri tanker, kir. főigazgató volt, a felekezeti főhatóság nevében pedig Antal Gábor püspök elnökölt, javító vizsgára jelentkezett 3, közülök egy juniusban tett teljes vizsgát, de a szeptemberi javító érettségin betegség miatt nem jelent meg. Valamennyit érettnek nyilvánította a bizottság. 3. Beiratkozás. Az 1909 —1910. tanévre szóló beiratkozások 1909 szept. 1 — 4. napjain voltak. Ezen idő alatt beiratkozott összesen 618 tanuló, akik közül 612 nyilvános, 6 pedig magántanuló. Az előző 1908—1909. tanévhez képest, amikor 593 tanuló iratkozott be, a növekedés 25. Akkor 586 volt a nyilvános tanulók száma, most pedig 612, így a nyilvános tanulók száma az előző tanévhez képest növekedett 26-al; a magántanulók száma akkor volt 7, most 6, így a magántanulók száma fogyott 1 —el. A magántanulók számának évről-évre tapasztalható fogyása nyilvánvaló bizonysága a tanári kar azon törekvésének, hogy a magántanulók ne szaporodjanak el. A közönségnek azon rétege, ahonnan mi tanítványainkat sorozzuk, nem igen ismeri a magántanulói intézményt s csak a legritkább, kényszerítő szükség esetén taníttatja fiát magánúton. Azokat a magántanulókat pedig, akik szerencsét próbálni jönnek hozzánk, a vizsgálat szigorúsága riasztja el tőlünk. Az I. o. létszáma ebben a tanévben is növekedett, ami azért jó, hogy így a felsőbb osztályokban is a saját növendékeinket taníthatjuk s nem vesződünk a sokszor nagyon kétes „vándor tanulókkal". Azokkal, akik tanulmányaikat nálunk kezdik, később sincs annyi bajunk, mint azokkal, akik más intézetből jönnek hozzánk s nehezen vagy épen nem tudnak alkalmazkodni szokásainkhoz, eljárásunkhoz. Jó tanuló ritkán is hagyja el azt az intézetet, ahol tanulmányait kezdi, hacsak családi vagy másnemű körülményei nem kényszerítik. Szomorú tapasztalatok birtak rá, hogy a más intézetből jelentkező tanulókkal szemben óvatosak legyünk. Az 1909—1910. tanévre 43 tanulót vettünk föl más intézetből, még pedig a II. o.-ba 6; a III. o.-ba 5; a IV. o.-ba 3; az V. o.-ba 17; a VI. o.-ba 6; a VII. o.-ba 5; a VIII. o.-ba 1 tanulót. Legtöbb tanuló jött az V. o.-ba, ami abban leli magyárázatát, hogy helyben is van egy négyosztályú gimnázium s a magyaróvári, tatai és gyönki négyosztályú gimnáziumok is szolgáltattak néhány tanulót. A fölvett tanulók közül az osztályt ismételte 25, mégpedig az 1. o.-ban 4; a II. o.-ban 4; a III. o.-ban 6; a IV. o.-ban 2; az V. o.-ban 1 ; a VI. o.-ban 5 ; a VII. o.-ban 3 tanuló. Tanulmányi és fegyelmezési szempontból 7* •