Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1908

III. Az idill eredete és fejlődése. Irta Futó Jenő főgimn. tanár

_ 64 — feltűnni benne. S erre, ennek kifejezésére is alkalmas volt Theokritos mimusza. A pederasztia, e rút, undok szenvedély, amely már az ókorban rombolt, nyer kifejezést Theokritos XXII1. költeményében. Őrjöngő szenvedélyében egy férfi, aki „kőszívű ifjúba szeretett", ennek ajtaján felakasztja magát s arra kéri, ha majd észreveszi, hogy „egyszer, utoljára" ne sajnálja megcsókolni. „Históriai szemmel kell azt (t. i. e jelenséget) néznünk — úgymond Vértesy — betakarnunk s — megbocsátanunk a költőnek, aki végre is a maga korának fia volt. Hiszen a görög úgyszólván szentesítette ezt az előttünk érthetetlen, beteges szenvedélyt — a Ganymedes és Zeus mythosával."

1 Hasonlót tár elénk Theokritos XXVII költeménye, a „Szerelmi csevegés", amely egy leánynak elcsábítását drámai elevenséggel adja elő. A leány sokat küzködik eleinte, de midőn az ifjú megkéri s felfedi előtte nem közönséges származását, mind jobban hajlik a csábszavakra s végül elesik. S lehet a sort még tovább fűzni. Theokritosnak a „Varázslónők" cimü költeményében az érzéki, szenvedélyes szerelemnek hasonló kifejezésére találunk. Ezek igazán mimuszi salakok, piszkok az idillben, ha ugyan egyáltalán hajlandó valaki Theokritos e müveit idilleknek nevezni, mi legkevésbbé sem ! Ezek mimuszok, biologiai mimuszok a szó legszorosabb értelmében, de hiszen ő mimuszirónak érezte magát eleitől fogva 1 azt mondja Reich. Mi ezt inkább így javítanánk ki: mimuszirónak vallotta s tartotta magát s idillköltőnek érezte magát ez itt megemlített költeményein kivűl minden más költeményének megírásánál. E költemények bizonyára az idilli hajtásnak ama vad részeit képezik, amelyek a szemzés után az összeforrást mutatják. íme alak, anyag, tehát csaknem minden megegyezik a mimuszban s Theokritos idilljeiben ; világos tehát, hogy Theokritos csakis amaz érzelem által lett idillköltővé, amelyet müveiben kifejezésre juttat. Ez érzelem a fentemlített költeményeiben nincs meg s így azokat mi kivonjuk, kivetjük az idillek közül s csak azokat tekintjük idilleknek, amelyekben ezt az érzelmet megvalósúlva látjuk. Hogy nem idillek is vannak az ő költeményei között, hanem mimuszok is, azon nem lehet okunk nagyon tűnődni; Sophronhoz árva iskolába, nem csoda, ha az ő költészete mély nyomot hagyott s mintegy visszhangzik Theokritoséban ! Azután meg a mimusz Theokritos korában nagyon felkapott műfaj volt! Az azonban örök érdeme marad Theokritosnak, hogy e műfajt megtisztította a salaktól, a piszoktól s hogy ama tisztúlt érzelemnek adott benne kifejezést, amely a legerkölcsösebb, legártatlanabb lelkek, a legnemesebb szívek tulajdona! Lám! ő nem az által akart olvasóira hatni, hogy az egyszerű falusi s mezei emberek életéből a piszkot, salakot tárja elénk ! Felfedezte ez egyszerű emberek életében azt, amit a leghatal1 L. Vértesy D. id. mű: 13. I.