Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1908

III. Az idill eredete és fejlődése. Irta Futó Jenő főgimn. tanár

- 61 is az elet, hanem képzelete diktálta neki. S ezen álláspontról lelkesíti az embereket az egyszerű s természetes iránt, rajong a természetért, hogy másokat is hasonlóra bírjon! S míg ezt teszi, feltárja az emberiség előtt az egyszerű, természetes érzelmek ama kincses bányáját, paradicsomát, amely azóta nem szűnik meg az egyszerűbb, nemesebb lelkeket magához csalogatni, lebilincselni s amelyhez mint üdítő forráshoz járul az emberiség mindenkor, valahányszor a kényeskedésbe, affektálásba beleunt s felfrissülni óhajt, valahányszor lelke üres lett s a hiúság, rideg sablon kielégíteni nem tudja. Egyszóval oly világot teremt meg az emberiség számára, amely mig érző szív lesz e világon, nem szűnik meg hatni, nemesíteni s gyönyörködtetni; ahova mindenkinek szabad a bemenet, ahol, mert minden természetes s nemes, mindenki jól találhatja magát s végűi, ahova ha eljutunk, mindnyájan megszeretjük a nyájas alkotót : Goethe . . . Blumen singenden Honig lallenden Freundlich winkenden Theokritját. II. Átmenet a mimuszból az idillre; Theokritos idilltörténeti jelentősége. Most már megismertük a mimuszt is, idillt is; láthatjuk, hogy mily két különböző műfajjal van dolgunk, hogy az érzelem különbözősége, amely bennök kifejezésre jut, mily pokoli kontrasztot tár elénk! Az embert kétség fogja el eleinte annak bebizonyíthatása iránt, hogy e két műfajnak egymáshoz valami közelebbi vonatkozása, köze volna, hogy e két műfaj közül az egyik a másikból fejlődött volna! Pedig ez igaz s épen e tényben, amelyet alább részletesen ki fogunk fejteni, bizonyosodik be Schiller ama nézetének igazsága az idillről, hogy ennek jellemét nem anyaga, nem alakja, hanem egyedül a benne kifejezésre jutó érzelem adja meg. Igenis az idill, amint legrégibb emlékei mutatják, a mimuszból fejlődött; anyaga, alakja mind híven mutatják ezt. De hiszen mi azt mondtuk, hogy Theokritos a szemzésnél mindent meghagyott, csak a szemet, a rügyet vette máshonnan s ennek helyét is megjelölhetjük: lelkéből. Az idillnek a mimuszból való fejlődése elvitathatatlan tény lesz mindazok előtt, akik Reich említett müvét nem tanulmányozásra, hanem csak átolvasásra is méltatják. Mielőtt mi a fejlődési átmenetet megérzékítenénk, elöljáróul csak annyit mondunk, hogy ahol első tekintetre nem találjuk meg a fejlődési átmenetet, ahol nem látjuk az összekötő kapcsot a mimusztól az idill ig, ott rejlik s ott ragyog legfényesebben Theokritos lelke s művészete. A fejlődési átmenetet a mimuszból az idillre a következőkben lehet röviden összefoglalni. A mimusznak számos faja között — amelyeknek felsorolását sokaságuk folytán feleslegesnek tartottuk, mert mi csak általános képet akartunk magunknak szerezni róla — található a biologiai mimusz is, amely, mint neve is