Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1908

II. A test és lélek összhangzatos képzésének irányelvei. Székfoglaló értekezés. Irta s 1908 szeptember 5-én, az 1908-909. tanév megnyitása alkalmából fölolvasta Rácz Dezső főgimnáziumi tornatanár

— 39 — V. A jó földbe ültetett csemetéből a serdülő évek elmultával virágzó, majd gyümölcstermő fa lesz; ha nem gondozzák s fagytól vihartól megóvni nem tudják, a serdülő bimbóból nem nyilik illatos virág, sem a kifeslett virágból nem fejlődik egészséges gyümölcs. Csemete a gyermek, virágzó bokor az ifjú, gyümölccsel megrakott fa a férfi; a gyermeknek jó föld, testi és szellemi képességeit helyes irányban fejleszteni tudó jó környezet, az ifjúnál illatos virág a testi egészség üde rózsája s a lelki szépség hódító ereje, a férfinál érett gyümölcs az erőteljes testalkat és fejlett értelem. Bizony korunkban, midőn a köznapi életben értékesebbnek s tiszteletreméltóbbnak tartják a szellemi foglalkozást a testi munkánál s oly keveset törődnek a testi és szellemi képzés összhangjával, a tudományos pályákon meg a testi képzés teljes háttérbe szorításával épen egyoldalú természetellenes tevékenységre bőszítik az ifjú lelkeket, nem csudálkozhatunk, ha az éltük javakorában levő férfiak arcáról az életerő kimerülésének s az életuntságnak csalhatatlan jeleit olvashatjuk le. Mert hiába, ahhoz, hogy valaki az élet hullámzó tengerén, melyen viharok is süvítenek át, s melyben zátonyok is vannak elrejtve, élethajóját helyesen kormányozhassa, nem csak bölcs értelemre, de szilárd karokra és tökéletesen munkálkodó szervezetre is van szüksége. Nem épen az erősen kifejlett izomzatot tartjuk az egészség csalhatatlan jelének, sőt egyoldalúan kifejlesztett túltengő izomtömegek igen könnyen a betegségek csiráinak puha fészkévé korcsosodhatnak, de igenis a valódi arányosságot, mely épúgy megvan a test egyes részei, mint az egész ember két fő alkotó része, a test és szellem között. Megszívlelték ezt már — kikre annyiszor hivatkozunk — a görögök és rómaiak, s megszívlelik napjainkban — kikre szintén nem lehet elégszer hivatkoznunk — kiváltképen az angolok. Ne a görög atleticismus elfajulására, a rómaiak dekadens testi élvezeteire s ne is az angol sport túlhajtásaira tekintsünk mint eszményképekre, hanem szálljon vissza képzeletünk Görögország és Róma kiváló államférfiaira, költőire és szónokaira, kiknek nem pusztán lángszavaik és lángelméik vezették népük gondolatvilágát, de akik még élemedettebb korukban is tevékeny részt vettek az ifjak test-