Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1908

II. A test és lélek összhangzatos képzésének irányelvei. Székfoglaló értekezés. Irta s 1908 szeptember 5-én, az 1908-909. tanév megnyitása alkalmából fölolvasta Rácz Dezső főgimnáziumi tornatanár

— 37 — De ne mártsuk a gyásznak ily komor színébe ecsetünket; Hanem inkább kísérjük tovább szeretettel középiskolát végzett ifjainkat a felsőbb tanintézetekbe, a tudományok és művészetek ezen megszentelt csarnokaiba. Mielőtt azonban ide betérnénk, lehetetlen meg nem állnunk egy-egy füstös kávéház vagy gyilkos levegőjű dohos korcsma előtt, hogy annál szembetűnőbb legyen az ellentét ábrándképünk s a prózai valóság között. Mert bizony az volna az ideális állapot, hogy midőn az az ifjú „érett" értelmi tehetséggel tudományos vagy művészeti pályára adja magát, magával vinné oda a nagy gondolkodónak, Br. Eötvös Józsefnek ezen mélyen járó gondolatát: „Kár, hogy a legjobb gyümölcs csak őszkor s bölcseségünk akkor érik meg, mikor a forró korszakon túl vagyunk s reá tulajdonkép többé nincs szükségünk"; — akkor talán nem törnének le közülük annyian feleúton és többen keresnék fel azon helyeket, melyek megacélozzák az életerős izom- és idegrendszert, derűit kedélyhangulatot varázsolnak a szívbe, rózsát az arcra, semmint azokat, melyek idegrontó hatásukkal időnek előtte megyénítik az ifjú sziveket, elhervasztják az arcok üdeségét s azzal együtt a fiatalos életerőt. A legtöbb ifjú alighogy lerázza magáról a középiskola megunt porát, vakon rohan a főiskolai évek aranyos napjai elé, a teljes szabadságba; és bizony azok az aranyosaknak vélt napok igen sokszor sötét éjszakákká, az a teljesnek vélt szabadság nem ritkán testi-lelki rabsággá változik reá nézve, melyből nincs más szabadulás, mint haladni rohamosan a beteges áramlattal és leélni lehető vidámsággal azt a kevés időt, melyet számára egyedüli fenntartó eleme az életösztön irgalomból néhány mulandó élvezettel megtoldott. Lehetséges ugyan, hogy az a nyurga halvány ifjú, ki éjjelét nappalát a kicsapongások és megfeszített szellemi munka közt osztja meg, fényes pályát fut be főiskolai évei alatt; de keserűen bánja meg élete további folyamán kétszeres vétkét, mit emberi volta ellen elkövetett. Hiába nyert iskolai díjakat és kitüntetéseket ez a sápadt arc, satnya test, szűk mell, ez a „csupa szellem", az élet díjait előle majd az edzett izmu és kemény idegzetű emberek viszik el; mert nem lehet lábbal tapodni az életnek azon örök törvényét, hogy: „Ahol a karok és fejek erősek, a tüdők nagyok, a testek